Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Somogyvári Ágnes: Honfoglalás, honfoglalók a IX–X. században a Duna-Tisza közén. (Rövid áttekintés a régészeti leletek tükrében)
mentést H. Tóth Elvira végezte. Előkerült az elhunyt aranyozott ezüst övgamitúrája, díszítetlen ezüst tarsolylemeze, a tarsolyszíj végének verete, melyen emberábrázolás figyelhető meg, íjtegezének szarvasagancsból készült zárólemeze, a reflexíj csontmerevítő lemezei, valamint nyergének faragott csontlemezei és a lószerszámzat veretei. A nyereg csontlemezei alapján lehetőség volt a nyeregrekonstrukció elkészítésére is. Az elhunytról az antropológiai vizsgálat, melyet Marcsik Antónia végzett el, kiderítette, hogy nyúlszája és farkastorka volt, gondja lehetett a hangképzéssel, a vázcsonton jelentkező csontrendszeri rendellenesség a járását nehezíthette meg. A sírba helyezett nyúzott ló koponyája ugyancsak rendellenességeket mutatott. Leletei alapján az elhunyt a vezető réteghez tartozott. A leletek jó része töredékesen maradt meg, feltételezhető, hogy tudatosan rongálták meg őket a sírba helyezéskor. Kiskunfélegyházán, a Radnóti Miklós utcában házalapozáskor bolygattak meg egy gazdag férfisírt, csak a lábszárcsontok maradtak eredeti helyzetben. A sírban megtalálták a tarsolylemezt, a honfoglalás kori sírokban itt Bács-Kiskun megyében ritkaságnak számító harci baltát, lószerszámvereteket, a lócsontokat már korábban megtalálták, de azok elkallódtak. íjcsontok, nyílcsúcsok, vaskés, csat és a lószerszámot díszítő pénzek kerültek elő. Az érmekből összesen 39 darab került elő, nagyobbik részük franciaországi, a többi itáliai verdékből származik. A francia érméket Brioude és Toulouse városában verték 884 és 926 között, az itáliaiakat pedig Milánóban és Paviában 888 és 926 között. Ebből következően az itt eltemetett harcos is részt vett a kalandozásokban. Magányos volt a Kiskunfélegyháza-Izsáki úton feltárt lovassír, melyet H. Tóth Elvira mentett meg. Bugac-Alsómonostoron 1938-ban Szabó Kálmán szedte össze egy gazdag női sír mellékleteit, 166 db ezüst ruha- és lószerszámdíszt rostált ki a homokból. Ezek a leletek sajnos a II. világháborúban elpusztultak. A magányos temetkezések mellett megtaláljuk a többsíros temetőket is a megyében. Ezeknek a temetőknek egy része néhány síros családi temetkezés, másik részükben a gazdag családok szolgáltató népeikkel együtt temetkeztek. A temetőknek közös jellemzője az is, hogy mivel bolygatás hozza őket a felszínre, attól függően, hogy milyen szerencsésen alakulnak a körülmények, a temető kisebb, vagy nagyobb részét tudja csak régész feltárni. Erre a helyzetre jellemző példa, hogy amikor Kunadacs- Köztemetőben egy bolygatatlan lovas férfisír került elő gazdag mellékletekkel, a bolygatatlanságra való tekintettel in situ szedték fel és szállították be a múzeumba. Teljes honfoglalás kori temető feltárására a megyében eddig még nem került sor. A feltárt temetők sírszáma 1-2-től a 20-30 közötti sírszámig terjed. Az egyik legjelentősebb temető Dunavecse-Fehéregyháza, ahol Kada Elek folytatott feltárást. A homokbányászás közben megbolygatott sírból csak a tarsolylemez került be a múzeumba. A leletmentés során további 23 sír került elő, ebből 3 lovas férfisír, a többi női és gyereksír. Valószi- nüleg a sírok elszegényedése miatt a feltárás abbamaradt, nem került sor a temető teljes feltárására. A leletanyag a tarsolylemez kivételével a II. világháborúban megsemmisült. Fontos temető Homokmégy-Halom, ahol 1951-ben és 52-ben 8 sírt tártak fel. A 8 sírból 6 biztosan lovas temetkezés volt, a temetőből meglepően sok csonttárgy került elő, többek között egy faragott, palmettás díszítésű, rovásfeliratokkal ellátott csont tegezszáj lemezei. Az ótörök nyelvű rovásfelirat az egyetlen hiteles honfoglalás kori rovásírásos emlékünk. A leletek egy része megsemmisült, ezeket csak fényképek és sírleírások alapján ismerjük, de a díszítés archaikus mintakincse és kidolgozása megengedhetővé teszi azt a feltételezést, hogy a halomi temetőbe a honfoglalók első generációja temetkezett. Még egy temetkezést kell megemlíteni, Soltszentimrén a századfordulón került elő néhány olyan lelet, amely X. századi gazdag női sir melléklete lehetett. Előkerült egy 10
