Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
de honnan vegyek én húst, amikor nekem se pénzem, se még kilátás sincs rá, hogy valahonnan hozzájussak. Böjtölni se tudunk, mert örökké böjtölünk. Hát ez az én nagy bűnöm, tisztelendő úr! Ha lehet, segítsen rajtam! Azt mondja neki a pap (fiatal volt meg jóképű):- Hát, ide figyelj, fiacskám! Ha egyszer megengeded magad kettyinteni, akkor én adnék neked tíz zsák lisztet. Oszt akkor már tudnál húsvétra készíteni... Majd elintézed...- Köszönöm tisztelendő úr, köszönöm, de hát arra nincs ám mód...- Majd keresünk. Találjál ki, lányom, találjál ki rá módot! Azt mondja az asszony hogy:- Tisztelendő úr! Én tudnám, hogy másnak ne menjen a fülébe... Én tudnék olyat... De hát az fárasztó dolog...- Micsodát találtál ki, lányom?- Hát, tisztelendő úr! Van a téesznek vagy fél hold rozsa, ilyen kockatáblában van. Fent, a hármas határnál van a fakereszt, tetszik tudni?- Hogyne tudnám! Hát, ott imádkozni szoktak.- Ott a fakeresztnél van a rozsvetésnek a sarka. Emez a sarka meg a majornál kezdődik. Tíz hold rozs. Oszt majd nagyszombaton, ha vége lesz a körmenetnek, akkor majd ráérünk. Tiszetelendő úr is ráér, én is... Én megyek a major felől a rozsba, tisztelendő úr meg jön a fakeresztről, befelé a rozsba. A közepén találkozunk.- De hát, hogy? A sötétben eltévedünk a rozsban.- Nem - mondja az asszony -, nem, mert majd úgy lesz, hogy tisztelendő úr pitypalattyol. Mint a furjecske. Én meg, mint a kígyó, füttyögök. Majd én füttyögök, a tisztelendő úr meg jön, oszt a hanggal pont találkozunk.- Jól van, fiam, jól van... Meglesz! Szerdán már ott lesz a tíz zsák liszt, vitetem tehozzád. Nagyszombaton meg elintézzük ezt a dolgot... Jól van...! Apap örült neki, hogy majd milyen jót kettyentenek majd ők a rozsban! A fiatalasszony megörült a tíz zsák grízes lisztnek. Eltalálta, hogy elmegy a másik gyóntatószékhez. Ott is meggyónni... Bement ugyanabba a templomba, nem pont ahhoz a paphoz. Annak is meggyónta a bűneit, elpanaszkodja, meg még fájdalmasabban. Azt mondja neki a pap, hogy:- Fiacskám, én úgy szeretnélek téged egyszer... Ki tudnálak segíteni, csak egyszer engedd meg...- De hogy? De hogy? Hát, tisztelendő úr, ha énrám hallgat, akkor meg tudjuk csinálni, úgy megcsináljuk, hogy senki más nem tud róla.- Hogy? Hát, itt meg itt... Ugyanúgy, mint az első pappal megbeszélte, csak ellenkezőleg. A papot beküldte a majorhoz.- Én meg - azt mondja - odaállok, pittypalattyolok, a tisztelendő úr meg füttyög. Akkor megyünk egymáshoz, oszt a rozsban találkozunk. Oszt ott elintézzük. Senki se látja... Megvolt. Nagyszerdán mind a két pap küldte a szekér lisztet, egyik délelőtt, a másik délután. A fiatalasszony azt se tudta, hova tegye azt a sok lisztet. Hanem jött a nagyszombat. A körmenet alatt elkezdett az eső esni. Mind a két pap 80
