Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Letelt az esztendő. Megkapta a gyerek a tűt.- Itt van, fiam, vidd haza! Elég volt egy esztendő... Butácska volt, nem kellett tovább. Egy tűt kapott a gyerek a szolgálatért. Ballagott a gyerek hazafelé, ballagászott, bandukolt... Egyszer utolérte egy ökrös szekér. Az meg szénával volt megrakva. Mondja a béres a gyereknek, hogy:- Hova mégy gyerek?- Elmegyek haza, anyámhoz...- Na! Ülj föl! Fölült a gyerek a széna tetejére. Az ökrök szép lassan ballagtak. A gyerek meg, hogy: hova tegye a tűt, hova tegye a tűt? Beleszúrta a szénába. Vackolódzottak... Úgy elkeverték a tűt, hogy nem lett meg a tű a szénásszekérben. Hazaér a gyerek. Kérdi az anyja örömmel, hogy:- Édes fiam, mit szolgáltál?- Szolgáltam, édesanyám, egy tűt! De a beszéde olyan volt, mint aki tartotta magát valamire.- Hova tetted édes fiam?- Beleszúrtam a szénába, oszt elkeveredett.- Ó, te bolondos fiam! De nagy kár! Nem úgy kellett volna...!- Hát, hogy kellett volna?- Szépen a kalapod szalagjába tűzted volna, oszt most megvolna...- Jól van, édesanyám! Majd máskor úgy csinálom. Hát, a következő esztendőben elszegődött megint a gyerek. Akkor már azért csak nagyobbacska volt... Egy kicsivel többet érdemelt. Szolgált egy ekevasat. Tudja Zsuzsika, mi az? Szolgált egy ekevasat. Eszébe jutott, hogy őneki az anyja azt mondta, hogy a kalapszalaghoz kell kötni. Föltűzte a kalapszalagra az ekevasat, oszt mindig így tartotta, hogy le ne essen. Mendegélt hazafelé, de esős volt az idő. Földúton ment, oszt az árokban meg víz volt két oldalról. Egyszer megcsúszott a gyerek, leesett a kalap meg az ekevas... bele a víz alá... Odalett a szolgálat meg a kalap is! Hazaért a gyerek.- Na, édes fiam! Mit szolgáltál?- Szolgáltam, édesanyám, egy ekevasat! [büszkén]- Hova, tetted, édes fiam? Belerántott a vas, oszt eltűnt az árokban a víz alá.- Ó, te bolondos fiam! Azt nem úgy kellett volna!- Hát, hogy?- Ráhurkoltál volna egy kis kötelet, oszt a válladra vetted volna, oszt hazahoztad volna! Most odavan a kalapod is meg az évi szolgálat!- Jól van, édesanyám, majd máskor úgy csinálom! Hát, jól van... Elszegődött a gyerek a harmadik esztendőre is. Akkor meg szolgált egy kisborjút. 65
