Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
Akkor jött rá az öreg király, hogy mi van itt: a varázslámpa meg a varázsgyűrű... Akkor már minden a tudatába jött a királynak. Akkor kiengedte Aladdint, osztan meg is szakadt a házasság: Aladdint kitagadta a családból, csak a felesége meglegyen. Hát, kiengedték oszt Aladdint, de nem mehetett ám oda a feleségéhez. Az ujján volt a gyűrű Aladdinnak, oszt bevarázsolta őmaga magát a feleségéhez. Az asszony mindent elbeszélt neki: hogy volt az öreg, hogy így bírtam elvenni tőle a viharlámát, meg úgy bírtam elvenni... No, akkor Aladdin az öreget megkötözte, oszt eltették láb alól. Akkor megmaradt a fiatal pár, de meg volt szakítva a házasság... Hanem hát, házasságot kellene kötni megint! Azt mondta az öreg király, hogy csak úgy, az anyátok erre-arráját, csavargók, ha olyan lakodalmi felvonulást csinálsz, hogy olyat még senki se látott a világon, nemhogy ebben az országban! Hát, Aladdin oszt azért szomorkodott, hogy milyen felvonulást kellene itt csinálni... De hát azért nem ijedt meg. Elment haza, az anyjához, oszt ott elpanaszolta, hogy az apósnak mi volt a kivánsága. Olyan felvonulással kapja vissza a feleségét, hogy olyan még a világon nem volt több. Hát, az asszonnyal összedugták a fejüket, oszt beszélgették, hogy megpróbálják az aranygyűrűt. Aladdin megsúrolta a gyűrűt - ott termett a nagy ember .- Mit kívánsz? Azt mondja Aladdin:- Egy olyan lakodalmas menetet, hogy még sose volt különb... meg ruhát, gyönyörűét, meg legalább ötven darab fehér lovat, meg egy fekete lovat ő alája, nyereggel, szerszámmal ellátva. Azt mondja a gyűrűs varázsló:- Én nem bírom csak a lámpa birja. Aladdin akkor elment, megszerezte a lámpáját. Annak is mondta dörzsölés után, hogy mit kíván. Hát, mit ad isten, ott termett az Aladdin édesanyjának az udvarában ötven darab fehér ló, huszárokkal együtt, a legfényesebb szerszámokkal ellátva, fényes zabla meg egy fekete ló, fölkantározva, Aladdinnak is egy olyan ruha, hogy tényleg nem volt olyan még a világon más emberen. Mivel szép ember is volt, magára vette - hát, csak úgy tündökölt...! Megy ám azután Aladdin az ötven darab katonájával az öreg király elébe, zenekarral. Az öreg király kinyitogatott minden ajtót, ablakot - hogy mi lehet. Tán háború? Nem háború volt, hanem vonul föl az új vő! Meglátta az öreg király is, meg a felesége is, de már a fiatalasszony is ott volt. Egymás nyakába borultak. Egymásnak megbocsátottak. Olyan lakodalmat csaptak, de akkora lakodalmat, hogy mindenki jól lakott! Meg be is rúgott... Táncoltak, mulattak, dióhajba keveredtek, a Tiszán leereszkedtek. Még tán most is mulatnak, ha meg nem haltak... Ez a mese eddig volt! Aki nem hiszi, hogy volt - járjon utána...! 43
