Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék

- Hammm! - elkezdett ordítani.

Ordított, a disznók meg... Az a szokásuk, hogy az ordításra, üvöltözésre összefutnak. Az összes vaddisznó az őserdőből mind oda futott, ahol a medvét Misi öltöztette. Mert sivalkodott a medve, de hát ahol Misi megfogta, ott ropogott...

Felöltöztette fehér ingbe, fehér gatyába az öreg medvét. A rengeteg vaddisznó meg ott körülöttük - egymás hegyén-hátán... egymást marták a vaddisznók.

Hát, addig-addig, hogy Imre bácsi kötélnek állt: amit Misi mondott, megcsinálta.- Na, Imre bácsi, akkor együnk oszt gyerünk!

Hát, oszt akkor mennyi hagymát meg mennyi szalonnát evett meg a medve...! Én ezt nem láttam...

Aztán Misi kiszakított két szál fenyőt, ilyen lábszár vastagságúakat, oszt az egyiket Imre bácsinak adta, hogy:- Tereld őket!

A másikat meg elkapta, oszt hosszú fenyőfával terelték a vaddisznókat. Ki az erdőből.

Ha nem akart szót fogadni a vaddisznó, Misi szájba vágta meg rácsapott... Úgyhogy utóbb a disznók is megadták magukat. Mentek, amerre Misi terelte őket. Imre bácsi segített.

Forró nyári meleg volt, olyan port vertek, hogy azt hitték a királyi várban, hogy vihar jön. A vaddisznók sivalkodtak, egymást marták, poroltak - őrült nagy viharnak látszott.

Nézik a szolgák, jelentik a királynak, hogy irtó vihar közeledik.

Nézi a király is. Hát, addig nézték, addig nézték, hogy kieszelték, hogy Misi hajtja ott a vaddisznókat.

Hát, hajt Misi! Ó! Azt a hétszázát! Mi lesz ebből?!

Lovas küldöncöt küldött a király Misi elébe, hogy:- Menj! Ahova akarja, oda vigye a falkát, de ide be ne hajtsa!

Be se férnének a király udvarába.- Tegye, ahova akarja a disznókat!

Megkapta Misi az üzenetet. Hajtotta a rengeteg vaddisznót. De ám kövérek voltak! A végén már jók voltak a vaddisznók.

Hát, hazahajtották. Az udvarba behajtották.

Misinek volt egy jó nagy istállója. Imre bácsival közösen beterelték, úgyhogy a plafont is emelgették... Minden disznót be az istállóba...

No, mikor becsukták rájuk az ajtót, azt mondja Misi az édesanyjának:- Na, édesanyám, gyújtson tüzet, forralja a vizet! Mink meg Imre bátyámmal leszúrkáljuk a disznókat. Ezt máma föl kell dolgozni!

Hát, oszt - úgy is lett! Misi megfente a nagykést, odaállt az ajtóhoz. Imre bácsival fogatta az ajtót, hogy egyszerre csak egyet engedjen. Imre bácsi már jól be volt tanítva.

Mind az összes disznót leszurkálta Misi egy napon. Mikor le lettek a malacok szurkálva, akkor Imre bácsit kiküldte az erdőbe, hogy hozzon gallyat.

Pörkölték meg mosták a disznót az anyja segítségével. Misi bontotta, aprította.

Az asszony meg sütötte a zsírt. Úgyhogy lett annyi hurka meg annyi kolbász, hogy a padláson nem akart térni. A kolbászból csináltak kerítést. Meg zsír...! Rengeteg sok vaddisznónak a zsírját kisütötték.

Hát, lett ám mit enni megint...

34