Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
Na, most már megint ment tovább.- Ne menjél, ne menjél! Hova mégy? Nincs sárkány többé! Te leszel itt az úr... Te leszel itt a gazda... Ez a világ mind a miénk! Könyörgött neki, hogy ne menjen. De Kasuba Kis Miklósnak csak nem volt maradása. Ő csak elmegy szétnézni! Hát, ment, ment, mendegélt... Egyszer meglátott egy akkora fát, hogy olyan fönt volt a hegye, hogy nem látszott. Ott fönt már olyan sűrű volt a levegő... Valami kis gombféle volt a tetején.- Mi lehet az? Nézegeti Kasuba Kis Miklós.- Én bizony felmegyek, megnézem, mi van a fának a hegyén. Ment, ment, mendegélt, mászott a nyárfán felfele. De ment vagy fél napig a fán fölfelé, mire felért. Talált egy akkora fészket odafönt, hogy abban az ember fekve nyugodtan belefért. Volt benne két kis madár. Két kis struksz madár. Nem strucc... A struksz madár röpül...! Kasuba Kis Miklós bement a fészekbe. Dürüzsöltek... Kis kopasz madarak voltak, nagy nyakaik... Dédelgeti őket Kasuba Kis Miklós. Hát, már ott is jön a vihar, ott is estefelé... Jön a szél, csattog az ég, ahogy csak bír.- Hát, mit kellene itt csinálni?- Kasuba Kis Miklós a szűrt ráterítette a fészek tetejére, ő maga is alá húzódott. Úgyhogy a szűr nem ázik el. Rengeteg eső leesett, meg kopogott ajég, a fának az ágait letördöste, de a fészket nem törte le. Megmaradt a két kis struksz meg Kasuba Kis Miklós is megmaradt a szűr alatt. Az öreg struksz madár meg nem bírt fölszállni a szélben. Hozta a fiókáknak az ennivalót. Már akkor annyira fújt a szél, hogy nem bírt fölemelkedni odáig. A vihar elment, a strukszmadár a földön maradt. Hanem, mikor fölszáradt, akkor felszállt a strukszmadár, de már akkor másnap sütött a nap. Hát, mit lát az öreg struksz? Van egy ember a fészekben, de élnek a fiai. Az öreg struksz már el volt keseredve, hogy az ő fiait az eső elverte, mert az évtizedeken keresztül így volt. Minden évben agyonverte ajég, azért nem szaporodtak. Hát, megmaradtak a kis strukszok. Mikor felszállt a nagy madár, akkora volt, mint egy repülőgép. Hát, csak csodálkozik, hogy van itt egy ember, élnek a fiókái. Kéredezi az öreg struksz:- Hogy történt? Hogy bírta megmenteni ebben a viharban? Ilyen nem volt emberemlékezet óta... Elmesélte Kasuba Kis Miklós a strukszmadámak, hogy hogy történt. De már a struksz tudta, hogy minden sárkány oda. Cirógatta Kis Miklóst, meg a szájából etette. Azt mondja az öreg struksz madár, hogy:- Mit kívánsz, amiért a fiaimat megmentetted?- Nem kívánok sokat, csak vigyél fel engem oda, a Föld túlsó végébe.- Nem bírlak fölvinni! Téged is meg az elemózsiát is - nem bírlak... Azon a lyukon nem bírok felrepülni. Meg kell kerülni a Földet. Azt mondja Kasuba Kis Miklós, hogy: 29
