Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 1. Állatmesék
a kemence fölött nem jó... Hanem volt ott egy feneketlen hordó, amint a kis malac oda készített, hogy ő abban megmosakszik.- Bebújok — azt mondja - a hordó alá — itt nem talál meg a bátyád. A farkas bebújt a hordó alá. Az egyik vége megvolt, a másik nem. Hát, a szekéren persze, nem a kis malac bátyja volt, se nem a rokona. Elakadt a szekér... Mit kellene csinálni a farkassal, hogy ötét meg ne egye? A lyukas hordót leborította, kivette a dugót a kis malac. Elkezdi a kis malac öntögetni bele a forró vizet. A lyukon meg folyt be a farkasra a forró víz. Hej, a farkas sivalkodott. A kis malac annál jobban öntözte rá a forró vizet. Elannyira, hogy a farkas mind ledörgölte őmagáról a szőrt. De már jajgatott a farkas.- Eresszél ki, kis malac! Nem eszlek meg! Csak eresszél ki...! No, oszt akkor a kis malac lebillentette róla a hordót, a farkas kiugrott az ajtón... Iszkiri! Ki az ajtón...! Jó hideg is volt odakinn. A farkas nagyon fázott. Szalad az erdőben. Találkozik a barátjával.- Hát teveled mi van?- Jaj, hát így meg így jártam... Elmeséli a kopasz farkas.- Hát, ne szaladj - azt mondja -, gyerünk vissza, megesszük a kis malacot!- Nem lehet, mert kettőnkkel kibánik! Oda sokan kellünk...! Körül kell fogni a gunyhót, hogy a malac ne menekülhessen! Hát, összeszedték a bandájukat: voltak vagy százan a farkasok! Ment a sok farkas a kis malac ellen. Hát, a kis malac hallotta, hogy üvöltöznek a farkasok. Bezárta az ajtót, bezárta az ablakot. Majdcsak nem törnek be, majdcsak nem törnek be... Mikor odaérnek, kiabálnak ám a farkasok, hogy:- Engedjél be, kis malac! Nem bántunk! De nem engedte be ám a kis malac őket. Hanem figyelt kifele az ablakon, hogy mi lesz a farkasokkal. Hát, odakinn a farkasok elhatározták, hogy a kis malacot meg kell enni.- Hogy menjünk be? Hogy menjünk be? A legokosabb azt mondta, hogy a kéményen bemennek, a kéményen bebújik egy, akkor kinyitja az ajtót a többinek, oszt akkor közösen megeszik a kis malacot.- De hát ki legyen az első? A kopasz nagyon fázott. Azt mondta, hogy majd ő lesz az alsó. Hát osztan, a kopasz farkas négykézláb állt, erősen, a többiek meg mind másztak fölfelé. Mikor már oszt az utolsó farkas mászott fölfele, már fölért volna a kéményig. Már a kis malac azt se tudta, hogy hova legyen. Egyszer nagyot kiáltott:- Forró vizet a kopaszra! Meghallotta a kopasz farkas. Nagyon megijedt, mert nagyon tudta, hogy milyen dolog az... Kiugrott a többi alól, oszt iszkiri — be az erdőbe... 22
