Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

Függelék. A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése

De könyörgöt néki a kis asszony:

— Né ménny el, né ménny el! Mer má csak a tizenkétfejű sárkány van.

Az a legöregébb. Ezék még gyerékék vótak.

Mégy Kasuba Kis Miklós — hát, tanál égy ménést.

Kérdi a csikóstú, hogy kijé ezék a lovak.

— Ez a tizenkétfejű sárkányé.

— Hun lakik az a sárkány?

— Amoda é! Ahol csillog a vár!

De ez má gyémándbú vót.

Monta az is:

— Né ménny el! Né ménny el!

De Kasuba Kis Miklós csak elmént. Odaért, forog ám... Az má nem réceláb vót, mint a középső, hanem fácánlábon forgott. De ez má majnem piros aranybú vót. Útyhoty asztán ránézni se nagyon lehététt... Arrú bámujja Kis Miklós af forgó várat. Ott is égy kisasszony áll az ablagba. Könnyes szémmel. Mégláttyák égymást. Leállította av várat. Mégölelték, mékcsókolták egymást, mert embérék vótak. Ezéket az asszonyokat úgy rabolták as sárkányok af fődrű feleségnek.

Hát sírt is még nevetett is, hát csókolták egymást. Vendégül látta ez a kis lány is, de ez vót eddig a lékszebb. Ennék má aranyhaja vót.

Jön ám este haza a tizenkétfejű sárkány.

— Jaj, gyün az uram! — monygya af fiatalasszony Miklósnak — Jön az uram! Bújjá el! Esz téged agyon vág!

— Na, nem baj, had vágjon!

Bevárta Kis Miklóst. Annak má tüzet okádott asz szája, ojan mérges vót.

Mer a hírt azé tutták egymásró. Hallotta ah hírét Kasuba Kis Miklósnak.

Asz monygya:

— Ha it vóna, úgy a fődbe vágnám, hogy nem láccana ki belölle...! Úhúhh, úhúhh, úhúhh...

Hát, ősz bevárta Kasuba Kis Miklós.

Az is asz monta a feleséginek:

— Aggyá neki kőkenyeret, ólomszívát, vazsbarackot mék fakést!

Hát nem evétt Kasuba Kis Miklós ot sé. Ugyanúgy elbánt Kasuba Kis Miklós evvel is, mint a többivel. Az utolsó feje kimaratt, ősz levákta.

Jaj, örült a kisasszony! Nagyon! Egy északát ot töltött a Kasuba Kis Miklós azzal is.

Na, mos má mégin mént tovább.

— Né ménnyél! Né ménnyél! Hova mégy? Nincs sárkány többé! Te lészel itt az úr... Te lészel itt a gazda! Ez av világ mind a mijénk...

Könyörgöt neki, hogy né ménnyen.

De Kasuba Kis Miklósnak csak nem vót maradása. Ő csak elmén szétnézni!

Hát mént, mént, méndegélt... Éccér méglátott egy akkora fát, hogy ojan fönt vót

a hégye, hogy nem láccott. Ot fönn má ojan sűrű vót a levegő. Valami kis gombféle vót a tetején.

222