Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

Jegyzetek a mesékhez

Fekete pofájúak, nagy tejes fajta birkák...”

A mesemondó gyakorta szólítja meg a hallgatót mese közben - ez természetes, hiszen a mesemondás az élőbeszéd műfaja:

„Hát, tudja, mit főzött? Kukoricagölődint.”

Seres József egyéni világképének fontos része az a mód, ahogyan a mese világát és a mindennapi valóságot összekapcsolja. A reális és irreális elemek egy idősíkon való megjelenítése hozza létre a kettős mesei világképet.

Igen kedveli a mesék hitelességének erősítését, melynek érdekében helyhez köti a magyar és a nemzetközi vándortémákat is - így ő a realitásra hajlamos mesemondók sorába tartozik:

„Volt a kecskeméti pusztákon egy juhász. [____J Gergő juhász volt.” (MNK 921)

„Mátyás király kapott egy pofont... Itt Félegyházán...” (MNK 921)

„Volt Félegyházán egy jómódú gazda ember.” (BN 1000 + BN 1012+AaTh 1387x) „Elkapta a sas a kiscsirkét, oszt anyjastól viszi...! A matkói erdő felé...” (AaTh 1875)

A mesemondás során igen erősen éli bele magát az események menetébe, melyet többféleképpen fejez ki. Gyakorta hangot ad állásfoglalásának, érzelmi azonosulásának: „Adám meg Éva szétverték az első órát. Szegény Ádám...!”

„Hát, hajt Misi! Ó! Azt a hétszázát! Mi lesz ebből?!”

„Egye meg a fene az ördögöt, jól közel hajtott...”

A jó pártján áll a gonosszal szemben.

Ugyanakkor a mesék horrorisztikus elemeit humorral telve kelti életre, ha az ellenségnek ártanak vele:

„Elkapta János a szobakutyát, beletette a fazékba, oszt letakarta fedővel...”

„Felkötte a gyereknek a két lábát a gerendához, kihasította a hasát, oszt kitakarította szépen, kitörölgette a gyerekből a piszkot.”

„Utána sompolygott a gazda, oszt az öreg papot is belelökte a dunába. Mind a négy pap a dunába került.

— No, asszony! Ma jól kerestünk, mert itt maradt a cséza meg a ló, meg a százas is megmaradt. Eltékozoltuk a négy papot...”

„Sárkányerő volt benne. A komát levágta a földre, a hasára tette a forró bográcsot. Annak ott szépen kisült a hasa...”

Seres József gyerekként majd felnőttként is olyan hagyományőrző közösségnek volt a tagja ahol, a mindnnapi élet fontos tartozéka volt a szép meseszó, az anekdotázó tréfálkozás.

A tanyavilágban hallott meseanyagot nem tudatosan szelektálta - de ez a válogatás már jellemezheti mesemondói alkatát: szereti a „gyerekeknek való meséket”, a tündérmeséket, de főleg a tréfa, a humor áll hozzá a legközelebb - a vidám tréfák, trufák, a „pajkos”, „pikáncs”, erotikus történetek állnak első helyen repertoárjában.

Elbeszélő stílusában jól tükröződnek egyéniségének sajátosságai: nyugodt, szelíd derűje, kedveskedő tréfálkozása, a nagy gazdaságot irányító gazdaparaszt magabiztossága.

Jó humorérzékre vall a mesék komikumának érzékeltetése, melyet ő maga is jókedvvel elevenít meg, vagy egy-egy hamiskás, cinkos pillantással juttat kifejezésre.

202