Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 12. Igaz történetek
édesatyám aludt. A legkisebb öcsém meg nagyon kicsike volt, de már beszélni tudott. Mert húsz évvel volt fiatalabb, mint a bátyja. Meg is reggeliztek odabenn, méghozzá sült hurkát, amikor édesatyám kiment Andort fölváltani. Begyütt Andor reggelizni. Már akkor a többi család meg volt reggelizve, csak Andor egymaga gyütt reggelizni. Sanyi meg kis csemege gyerek volt, oszt elkezdett neki mesélni, hogy mi már mit ettünk, mit ettünk - mert a hurka még akkor nagyobb úr volt, mint manapság. Elkezdte sorolni, hogy mit reggeliztünk. Andor meg tréfából azt mondja: — Na, én meg akkor jobbat ettem: citromos teát ittam... mit ettem...? — mindig feljebb mondta. Hogy ő jobbat evett odakinn a malomban. Sanyi meg néz rá. Andor olyan húsz éves forma gyerek volt, már legény, de volt egy kislány, aki nagyon szeretett a malomba járni, őrletni, hogyha Andor volt a molnár. Úgy hívták, hogy Czakó Böske. Oszt a kis kölök, hát, meghallotta a nénjeitől, hogy megint Czakó Böske kineszelte, hogy Andor van a malomban, megint itt van a Czakó Böske... Néz rá Sanyi a bátyjára, oszt azt mondja: — Hát Cató Böste tapott-e? Aztán mindig fennmaradt. Mondták a nénjei, ha Andor megszólalt: — Te csak se szóljál, te Cató Böstét megvendégelted... * 128. Háromszor sógor Az én apám szélmolnár is volt a ‘30-as esztendőkben. A szomszédban egy idősebb bácsi volt, de „Háromszor sógor”-nak hívták egymást az én apámmal. Hideg Antal bácsi volt, de „Háromszor sógor” - úgy hívták egymást. Egyszer az én apám darált a szélmalomban, Antal bácsi meg eljött subában, beszélgetni. Ott a malomban. A szélmalom jól forgott, odabent a dolog sok volt... Egyszer csak hallja az én apám, hogy jajgat valaki, de nagyon. „Háromszor sógor” tréfából befeküdt a szélmalomvitorla alá. Volt olyan hatvan-hetven centi a föld meg a malomvitorla között. Befeküdt oda a vitorla alá, oszt elkezdett jajgatni - hogy majd megijeszti „Háromszor sógort”. Hát, az igaz is lett, hogy megijedt az én apám nagyon, mert hogy kinézett, látja, hogy ott fekszik a vitorla alatt... Hát mire gondolt, mint elütötte. Kiugrott az én apám, oszt kirántotta. Meg volt ijedve nagyon. Hirtelenjében azt se tudta, hogy ki ez. Suba volt rajta. Régen divat volt: a subát felakasztották a nyakukba, 172
