Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 12. Igaz történetek
118. A tót béres Volt egy magyar gazdag ember, aki földbirtokos volt, jószágokat tartott, sokat. Volt neki egy román bérese. Vagy tót... Tót béres volt! Kint aludt a karám mellett ez a tót béres. Mert a karám kint volt, a tanyától két-három kilométerre, ott a mezőn. Aratóként volt. Meg volt a pásztoroknak nádkunyhó csinálva, ahová vihar elől behúzódott a kis kunyhójába, hogy ne ázzon. Hát, ott aludt a tót béres, ott a nádkunyhóban. Éjjel meg lett egy nagy égiháború. Villant, csattogott, zengett, esett... nagyon! Hát aztán mikor kivirradt, akkor látja a tót béres, hogy három ökör meg van dögölve a karámban. Akolnak hívtuk mi, félegyháziak. Nem karámnak - akolnak. A béres bement oszt a gazdának jelenteni:- No, Janó, mi hiba van?- Nincs, gazda, semmi hiba... Nincs, nem lett semmi hiba... Az éjszaka - azt mondja - villa hánya, villa hánya, egyszer csak csattogott, belevágott a villám az akolba. Három ökör megdöglött... Nincs, gazda, semmi hiba.... * 119. A tót béres és a magyar béres Volt egy embernek egy tót bérese meg egy magyar bérese. A gazdáéknak el kellett menni valahova vidékre, lakodalomba. Otthagyták a két bérest, hogy etessenek, itassanak. Télidő volt, minden dolgot rábíztak a két béresre. De még a gazdasszony sütött egy tepsi hurkát. Föltette a kemence fölé.- Ott van a hurka... Ha elvégeztetek, egyetek... Ami nem megy el egy evésre, jó lesz másodikra. Hát, jól van...! Elmentek a gazdáék. Még a gyerekek nem keltek föl, nagy gyerekek voltak azok. Az egyik magyar volt, a másik tót. A magyar béres nem aludt sokat, bement, oszt kieszegette a tölteléket. Amikor jóllakott, akkor belekakilt a hurkabélbe. Akkor fölkelt a tót béres, oszt kieszelte, hogy ő kibaszik a magyarral. Ette a tót béres a hurkát, oszt mondogatta:- Té, de pites, té tejó...! Aludj, Janó, aludj jól! Mert Janónak hívták a tót bérest. * 167
