Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 12. Igaz történetek
Ott a disznó meg meg volt indulva. Bevett egy szál szárízeket a szájába, oszt szaladgált körbe a kerítésen belül. Kornyogott. Az asszony látta, hogy a disznó komyog... Nem szokott sose így komyogni... Szól az urának, hogy: — Hékám! Nézd már! Az öreg disznónak valami baja van! Mi baja lehet neki - nem tudom... A téeszelnök meg ugye, gyakorlott paraszt volt. Azt mondja a feleségének: — Nem látod, hogy meg van indulva?! Azért komyog, szaladgál... Jól van...! Az asszony tudomásul vette, hogy a disznónak mi baja van. Elment az ura dolgozni. — Hogy kellene, mint kellene? - gondolkozik az asszony. Az ő urával is észbe kellene már kapatni, hogy őneki is van valami baja. Másnap reggel az asszony összeköt három-négy pár száríziket ronggyal. Viszi körül a kerítés mellett, oszt morog az asszony. Fölkel az ember... látja: — Mit csinálsz te ott, hé, asszony?! Nem szól az asszony, csak megy tovább, morgolódik. — Gyere be, asszony! - kiabál az ember - Ne bolondíts már meg engem! Elég, ha te bolond vagy... Bemegy oszt az asszony. Az ember odament. Tapogatja... — Azt a hülye istenit azt mondja -, azt meg tudtad állapítani, hogy a disznónak mi baja, de azt már nem, hogy nekem mi bajom van?! Az anyád buszma istenit! Ez olyan téeszelnökmese... * 116. Gazdatörténet Régen erre is, még az én apám gyerekkorában akkor erre is magyar marhákat neveltek. Magyar szürke... Szóval ezek voltak az igavonó állatok. Tényleg szilajok voltak ezek a magyar marhák! Na, úgy, láttam, mint most! Úgy szoktatták a tinót kéz alá, hogy azt a fejlett tinóborjút, amiből ökör lesz, három éves korában fogták járomba a nyakát. De akkorra már fejlett marha lett. Akkor volt a legerősebb. Még addig szilaj volt, mert életében addig kötél a fején nem volt. Akkor úgy köttek kötelet a nyakára, hogy a szénahordó rúdnak, a petrencerúdnak a végére a kocsi nagy kötelét rátették, oszt akkor feküdt a marha az akolban, oszt akkor úgy kerültek az emberek, hogy annak a tinónak a szarvára ráhúrkolódjon az. Ráhurkolták a szarvára, odahúzták a tinót az oszlophoz, megkötötték. Ha elszakadt, újra kötötték. 164
