Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
- Hát, a Záli az ágyban... Ott szült egy másik kislányt.-Az is lány? Az anyja erre-arra! Agyonütöm!! Azt mondja neki a bábanéni:- Te, Kóbikám, hát te férfi vagy oszt lányt szültél... Az az asszony hogy szüljön fiút? Na, akkor megnyugodott oszt a Kóbi. Szoptatta, oszt nevelgette a kislányt a Kóbi is meg Záli is. Elérkezett a nyolcadnap..., hogy a katolikus hitvallásban az a divat, hogy nyolcadnapra el kell menni a templomba a szülőanyának avatóra. El is ment a Záli a paphoz. Elmondta, hogy mi járatban van. Oszt szépen felavatta a pap, kis szertartással... Hanem otthon a Kóbi azt mondja a feleségének:- Te - azt mondja mondd a papnak, hogy én is megyek, mert én is szültem egy szép kislányt. Záli megmondta, hogy:- Jön az ember is. De avassa fel már őt is becsületesen!- Jól van. Záli! Bízd rám... Majd felavatom a Kóbit! Hát, oszt még abban az időben a papok gazdálkodtak. Volt a papnak egy karikásostora, a disznókat abriktolni. Kiment, a karikásostort megkereste, bekötte négysorosán, bevitte az oltár mögé, fölakasztotta egy szegre a karikásostort. Megy oszt Kóbi... Kisérik a barátai jó darabon, de a barátai nem mentek be a templomba. Csak a Kóbi. Mondja oszt a Kóbi:- Tisztelendő atyám! Eljöttem avatóra, mert nekem is van ám egy gyönyörű szép, fekete hajú kislányom!- Jól van, Kóbikám! Gyere be, majd felavatlak. Térdelj ide, az oltár elé! Letérdelt a Kóbi, fohászkodik az Istenhez. A pap meg megy, erős ember volt. Rátette a fejére a kezét, az ostor meg már akkor a vállán volt. Lenyomta a Kóbit, oszt el kezdte a karikásostorral aprítani a Kóbit, ott térden állva az oltár előtt, ahogy bírta. Jajgatott a Kóbi, fel is akart az ugrani, de a pap nyomta lefele. Addig verte a pap a Kóbit, hogy elszakadt a nyakozatszíj. Elszakadt a nyakozat. Hát, most már nem bírta verni a pap a Kóbit, hanem csinálta a nyakozatot újra. Akkor vérszemet kapott Kóbi... Felugrott, elszaladt. Kiszaladt a templomból. Szaladt hazafelé, a barátai meg várják.- Na, Kóbikám! Na, Kóbikám! Felavatott a tisztelendő úr?- Föl ám! Az anyja úristenit neki! Ha a sencsíg el nem sakad, agyonavat engem! Aztán már nem kellett Kóbit vinni avatóra többet sosem. * 148
