Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
az ötvenes években volt. Akkor már nős ember voltam, én is ott álltam a sorban, a szénásszekérrel. Hát, ő lenn volt Szerbiában a visszafoglalás alkalmával, ez volt ‘42-ben vagy ‘43-ban, amikor Szerbiát a magyarok visszafoglalták, vagy csak egy részét. O lenn volt oszt katona. Hát, oszt bement a zsidó templomba, de katona. Hát, a júd pap prédikált. A templom nagyon rossz állapotban volt. Rozoga volt kívül-belül. Azzal kezdte a pap, hogy:- Drága híveim! Figyeljetek énrám! Adakozzatok, mert látjátok, az isten háza ránk dől! Ne legyetek olyanok, mint volt egy dúsgazdag zsidó, akit úgy hívtak, hogy Simon Jeremiás. Az nem adakozott az isten templomának, drága jó fiam, de ti adakozzatok! Mert meglátjátok, hogy jól jártok. Mert a dúsgazdag zsidó nem adakozott, oszt összeült az egyház tanácsa, ítéletet hoztak a dúsgazdag Simon Jeremiásnak. Drága jó hiveim, tudjátok, mi határozatot hoztak? Ennek a dúsgazdag Simon Jeremiásnak összekötötték kezét-lábát, oszt égő kemencébe dobták... Megsütögették, kiengedték - mégsem adakozott isten szent templomában. Hát, megint tartottak gyűlést, akkor meg vízbe dobták összekötve. Hát, halljatok csodát... Simon Jeremiást a habok fönntartották. Kiengedték, de mégsem adakozott az isten templomában. Drága jó híveim... Hát még egyszer összeült az egyháztanács. Simon Jeremiást elevenen a földbe ásták. Drága testvéreim, halljatok csodát, Simon Jeremiást kidobta a föld. Mégsem adakozott az isten templomára. Drága híveim, ne legyetek olyanok, mi volt ez a dúsgazdag zsidó, adakozzatok az isten templomának, hogy titeket elevenen égessen el a tűz, meg hogy titeket elevenen nyeljen el a víz, meg hogy titeket elevenen nyeljen el a föld! Drága jó híveim, adakozzatok az isten szent templomára. Hát, jó prédikáció volt? De igaz volt! A katolikus pap meg másként prédikált. Hát, oszt felment a prédikálószékbe, régen divat volt, nem az oltár előtt prédikált a pap, hanem a székben. Fölmegy a katolikus pap:- Krisztusban kedves híveim! Példabeszédet mondok nektek, de figyeljétek meg, hogy mégis csak vannak az istennek csodái. Az történt, drága híveim, hogy volt egyszer egy nagyon jómódú gazdaember. Nagyon jó földjei voltak. De az Isten mindig verte ezt a gazdaembert. A vetését elverte a jég, a kukoricáját elhordta a szél... Mindig de mindig... Ha valami állatállomány volt, a szaporodott jószágok elhullottak. Drága jó testvéreim... Egyszer ez a gazdag ember az Istenhez fohászkodott, hogy:- Édes jó Istenem, miért versz engem, mikor én megfizetem, amit az Istennek kell. Megfizetem az embereknek, ami jár nekik. Eljárok templomba. Imádkozom, gyónok, a vallásom szerint élek. De, édes jó Istenem, miért versz engem mindig? Hát, meghallgatta az Úristen ennek a gazda parasztnak a panaszát, megkérdezte a gazdaembert, hogy:- Hát, mit kívánsz?- Hát, kívánom, Uram-Teremtőm, hogy adjál nekem jó időt! Legyen napsütés, legyen eső, legyen a talaj vizes, ne legyen vihar, ne legyen szél, ami elveszi a veteményt. 140
