Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták

Sütött a nap már délelőtt, jó erősen.

Oszt behajtott a juhász, itatja a birkákat a vályúból. Julcsa meg kiment a kútra vízért. Találkozott a juhásszal.

Azt mondja neki a juhász:- Hallod-e, Julcsa?! Már régen szemelgetjük egymást... de csak szemmel... Most nincsenek itthon anyádék... hát nem lehetne valamit...

Azt mondja Julcsa:- Jaj, János... nagyon sajnálom, de éppen „pünkösd” van.

Azt mondja János:- Hát, nem baj... egy kicsit... Hát, ami nekem jó, az neked se fáj...- Jól van...- Akkor eredj befele, oszt ágyazz, vetkőzz...

Hát, Julcsa le is vetkőzik. De hogy „pünkösd” volt, hát kivette a vattát a lába közül. János is besurrant. Akkoriban bagóztak ezek a pásztor emberek. Kivette a bagót a szájából, oszt kitette a kis padkára.

Elintézték nagyon szépen a dolgukat, oszt egyszer zörög a kocsi. Befutott a báró meg a felesége.

Jaj, nagyon gyorsan összekapta János őmagát, Julcsa is nagyon gyorsan felötözik. Ijedtében ledobja a bagót.

János kisurrant, észre se vették az öregek.

János gyújtaná meg a bagót, de nagyon csípte neki mindig aztán.

Másnap itatja a juhokat. Julcsa ott volt megint. Azt mondja neki János:- Na, Julcsa, jó volt-e?- Jó volt, János, de nem tudom mi van... azóta úgy csípi mindig a lábam közét valami...

Azt mondja a János:-Az anyádba az istenit... én meg vért köptem...

*

75. A molnár meg a három lánya

Ez egy nagyon gondűző mese, de jó mese... De igen-igen csavaros eszűnek kell lenni, aki ezt meghallgatja. De ne tessék megharagudni...!

Volt egyszer egy szélmolnár család. Fiatalok voltak még, született három kislányuk, úgy egymás után. Mikor megszületett a harmadik kislány, a nő meghalt.

A szélmolnár maga maradt. Őmaga nevelgette a kislányait. Olyan szépen nevelte a molnár a lányokat, hogy kimondottan világhírű szépek voltak a lányok. Meg hát nem is szorította őket az apjuk munkára. Csinosan, szépen nevelte fel őket.

Nőttek a lányok, nőttek... Már mind a három eladókorban volt.

135