Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
66. A műszerszám Hát, ez igaz volt... A második háború, amikor volt, ez a fiatalember, aki ezt a mesét szenvedi, ez itthon vőlegény volt. Olyan gyári dolgozó volt. A menyasszonya is dolgozott, ugyanott a gyárban. Dehát megkapta a fiatalember a behívót. Rögtön be kellett neki vonulni. Aztán meg szépen megfogadták, hogy egymásra várnak. Ha letelik a katonaidő, akkor egymásé lesznek, megesküdnek. Elkerült a fiatalember katonának. A háborúban egy támadás alkalmával a szilánk levágta a hímvesszőjét. De aztán a gyors beavatkozás, a mentés megtörtént. A fiú meggyógyult. Begyógyították neki, de nem maradt szerszámja. Odafenn Pesten volt a fiúnak egy nagyon nagy professzor sógora, nagyeszű ember. Ez a fiú elment a sógorához panaszra, hogy hogy menjen ő haza a menyasszonyához, akit úgy szeretett, meg egymásnak hűséget fogadtak.- Mit javasol a professzor? Megsimogatta a professzor a fiatalembert:- Ne búsulj, Pistám majd kieszelünk valamit... Hát, a professzorok, oszt Pesten, összedugták a fejüket:- Valamit csinálni kellene ezzel a szegény gyerekkel, hogy elvehesse a menyasszonyát! Kitervelték, hogy csináltatnak egy műszerszámot. Ilyen kézzel pumpázhatót, oszt amikor elélvezésre kerül, akkor egy köbcenti tejet egy fecskendő befecskendezi. Ez is nagyon praktikus volt. Fölszerelték a fiúnak, nem is kértek a professzorok ezért semmit se. A fiú hálásan megköszönte a sógorának. Hazajött. Találkozott a menyasszonyával. A fiú elsorolta, hogy ő hogy járt. Megesküdtek szépen. Használták a műszerszámot. A nő nem is tudta. Az esküvőtől számolva három év leteltével látja János, hogy a menyecske szépen hízik. Terhes volt a fiatalasszony. Hát, ártatlanul nézte az ember, hogy az ő felesége terhes, de nem szólt semmit. Hogy ez vagy isten áldása vagy isten verése. De ha az ő felesége megszül, azt a gyereket ő úgy szereti, mint az övét. Akárki csinálta. De tudta, hogy nem az övé. A feleségét vele soha meg nem sérti. Hát, egyszer odaért a szülés ideje. Bevitte az ember a feleségét a kórházba, megkezdődött a szülés. A fiatalember a folyosón sétálgatott. Milyen lesz. De nem ment a szülés, nem ment. Jöttek az orvosok. A fiatalember kérdezte:- Mi van már? Mi van már? — Nincs semmi. Készülőben van... A fiatalember már odakint eljárta a lábát. Hát, az orvosok is csodálkoztak. Hát, fél nap eltelt. Jön ki mosolyogva egy szülésznő. Mondja Jánosnak: — Fiatalember, no megvan! — No, mi van? — Sajnálattal be kell jelentenem, fiatalember, hogy három kiló érett sajtot szült a 128
