Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
- Énvelem nem aludt! Hát, rájöttek, hogy hát köztük aludt, ez volt a kikötés. Azt mondja oszt a huncutabb katona:- No, megállj, az anyja istenit — azt mondja én megfizetek neki... Elővett egy pengőt a zsebéből. A katona felállította a hímvesszőjét, rátette a pengőt, oszt vitte ki az istállóba a lánynak. Az meg feji a tehenet, zúg a tej. Kínálja a katona a lányank,hogy:- Megfizetünk, nagylány, a szállásért. Tessék, itt a pengő! Akkor nagy pénz volt! A lány látja, félrehúzza a tehén farkát. Azt mondja a katonának:- Itt a spórkasszám, tegye bele! A tehénbe! Hát, a katona oszt oda nem tette bele a pengőt. Megfordult mérgesen. Mondja a haverjának:- Tudod, kibaszott velem...! Hát, azt akarta, hogy tegyem be a spórkasszába a pénzt. Azt mondja a másik:- Na, majd én fizetek meg neki! A kredencről levett egy gyönyörű szép porcelán levestálat, oszt nagyon gyorsan elvégezte a nagydolgát, bele a tálba. Egy másik tányérral leborították az asztalon. Összekapták magukat, oszt mentek. Mentek a nagy pusztán... a két katona. Mikor a lány viszi befele a tejet, hát látta, hogy a katonák már vagy ötven méterre kinn mentek. Utánuk is kiabált:- Vitéz urak! Várjanak meg! Álljanak meg! Most akarom megreggeliztetni magukat... De a két katona nem állt meg, csak mentek. Bemegy a lány. Érzi a kellemetlen szagot. Nézi, hogy a tál ott van az asztalon. Megemeli. Látja, hogy tele van majdnem friss gőzölgő trágyával.- No, az anyjuk úristenit ezeknek a katonáknak! Nagyon gyorsan elővett egy bögrét, átöntötte a bögrébe, rá egy nagy karaj kenyeret! Szalad a katonák után:- Vizéz urak, vitéz urak! Várjanak! Még egy marék gyönge túrót rátett. Hát, oszt szalad a katonák után. De az úton megvárták a katonák.- Hát, vitéz urak! Hát, túrót hoztam, tejet... Fogadják már el! Egy kis jó reggeli... Hát, elfogadták a katonák.- De már visza nem megyünk... Majd megesszük, nagylány, ahol jól esik... Köszönjük szépen. A lány ment vissza őrnaga. Ment a két katona, viszi a reggelit a hóna alatt. Elértek a keresztúthoz.- Komám! Csakugyan meg kellene már enni ezt a kis túrót. Ne vigyünk már a hónunk alatt! Leültek egymással szemben. A túrót középre. A katonának meg volt egy szép nagy bicskája. 116
