Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Igen ám, de a macska nagyon karmolt. A papnak az arcáról mind lerugdosta a bőrt. No, a pap nagyon mérges lett a legényre. Ment másnap áldozni a legény. Bevezette a pap a sekrestyébe. Kérdi tőle: — Hát, te hogy csináltad? — Hát, úgy - azt mondja tisztelendő úr, hogy bedugtam a gumicsizmába a macskát, fejjel lefelé, oszt úgy végeztem el rajta a dolgot. — Az anyád hét istállóját - azt mondja miért nem mondtad el?! Mert engem mind összekarmolászott... * 47. A vonaton Odaült a pasas egy nő mellé a vonaton. Össze kezdtek melegedni, osztan megkéri a pasas, hogy legyenek jóba. De hogy? A vonaton? Hát, a nő először tiltakozott, hogy mit képzel, mit képzel, aztán otthagyta a pasas az asszonyt. De utána az asszony azt gondolta, hogy csak jó volna, mert ötszáz forintot, jó pénzt ígért neki a koma. Akkor az asszony elgondolkozott, hogy milyen jó volna az az ötszáz forint, amúgy meg abba ő úgyse halna bele... Elment, megkereste a komát. — Hogy mit ígért nekem az előbb? — Hát ötszáz forintot, csak egyszer hagyja magát megkoppintani... — Jól van - azt mondja mostmár megengedem. Odaálltak a vonatajtóba, oszt akkor mondta az asszony, hogy most má lehet. Azt mondja a koma: — Tunnám én...! — De hát mé nem akkor? De mindég azt hajtotta a pasas, hogy „tunnám én”. Végül kinyögte, hogy nincs rá ötszáz forintja. Azt mondja az asszony: — Adok én, csak gyerünk bele! * 110
