Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
No, csak virradt a veszekedő háznépre.- Ejnye, itt járt a katona! Az anyja erre-arra! Hogy megjátszotta a dolgot! Mindnyájunkat összeveszejtett... Össze van kenve az ágy, amaz az ágy is... A két gyerek meg... El kellett vágni egyiknek meg másiknak a haját. Na, oszt ez volt az, hogy a szabadságos katonát még a kutyák se bántják... * 40. Petőfi és Döbrögi Döbrögi úr belovagolt a faluba, ahol Petőfi Sándor pont tartózkodott. Azután hát ez a Döbrögi úr tekintetes úr volt, oszt meg kellett süvegelni: magasra emelni a kalapot, meg félre állni, míg az úr elmegy. Sándor meg - mint tanult ember - nem emelte meg a süvegét. Döbröginek meg feltűnt, hogy a gyerek nem süvegelte meg. Megszólította, hogy:- Hát te, suhanc! Te nem süvegeled meg az urat?! Azt mondta Petőfi Sándor, hogy:- Mindenki tudja a maga útját, elhalad mindenki süveg nélkül is. El lehet menni süvegelés nélkül is.- Na - azt mondja itt van, fiam 40 csikó, sárga csikó, itt ugrál a zsebemben - azt mondja egyet neked adok, ha megsüvegelsz. Azt mondja Petőfi Sándor, hogy:- Egyért nem kezdünk...!- Akkor adok tízet! Tíz aranyat.- Hát, jól van... Leszámolta a tíz aranyat, de Petőfi mégse süvegelte meg. Azt mondja:- Hát, most már miért nem süvegelsz meg? Azt mondja Petőfi:-Aki pénzes, legyen kényes! A tíz arany ott volt a zsebében. Na, osztán, mikor elment az úr, Petőfi ott maradt a tíz arannyal. Ott ünnepelték az emberek, hogy ez aztán nem fél az uraktól. Petőfi meg, mikor fölvette a batyuját a hátára, a tíz aranyat szétszórta a szegényembereknek:- Legyen a tiétek, énnekem nem kell Döbröginek az aranya! Oszt attól kezdve nagyon szerette a nép Petőfi Sándort, mert igazságos volt. * 106
