Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
tehénnek a vizelete. Szabályosan meg lehetett állapítani: egy hasas tehén. Azt mondja az orvos nagy csodálkozva, hogy:- Eredj haza, lányom, oszt mondd meg a családnak, hogy nagyon előrevitt vemhes állapota van. Nemsokára meg fog születni a baba. Hazamegy a lány, mondja a gazdának - tán még írta is az orvos -, hogy mi a betegsége: közel van az ellésidő. Hát, a zsidó borzasztóan elszomorodott. Ő egy tekintélyes ember a faluban, oszt mit szólnak, ha ő megellik... De még az is lehet, hogy szarvasmarha leszármazottja lesz. Fogta magát a zsidó, összepakolt, elment a faluból. O nem csunyákszik itten. Elment világgá. Ment, ment a zsidó, mendegélt... Hát, már egy egész napot ment... Se nem evett, se nem ivott, elfáradt... Nem is volt neki megszokva a sok menés... Bekéredzkedett egy házhoz, éjjeli szállást kért. Hát, ott meg volt gazda, gazdasszony meg volt még egy tehenük az istállóban. Ahogy a zsidó elmondta, hogy mi járatban van, azt mondja a gazdának, hogy:- Hát, nagyon jó, hogy eljött, barátom! Szívesen adok szállást. Különben nem is lesz baj, ha az istállóban valaki alszik, mert a tehenem ellés előtt van. Hát, oszt ezt a zsidó meg figyelmen kívül hagyta. Hanem megágyazott a szalmán, pokrócot rá. Jó kis helyet csinált őmagának. Úgy aludt, hogy észre se vette, hogy a tehén megellett. Hanem ahogy a kisborjú tápászkodott, addig hempergett, hogy ráesett a zsidó pokrócára meg a zsidóra a gyenge borjú. Arra ébredt fel a zsidó. Hát, tapogatja: nagyon szép kis borjú, de még csupa vizes. Ő meg úgy érezte magát, mintha meggyógyult volna. Semmi baja az égvilágon... Eltalálta, hogy biztos ő ellett. Ez az ő fia. Elkezdte a borjút nyalogatni, mosdatni, mint a tehén. A tehén meg amarra volt a sarokban. A zsidó meg memmegett ott neki, meg csókolgatta, nyalogatta. Hát, a kisborjú meg hozzászokott a hanghoz. Megvirradt. Kimegy a gazda az istállóba. Látja ám, hogy megvan a kisborjú. Az öreg zsidó nyalogatja, csókolgatja.- Jó reggelt!- Jó reggelt!- Ó - azt mondja a gazda de szerencsés vagyok, hogy itt tetszett aludni. Hát, így szerencsésen levezette a tehennek az ellését.- Micsoda, kérem?! Ez nem a maga tehene! Ez az én kisfiam! Hát, a gazda csak nézett, hogy bolond ez... De a zsidó vette elő a papírt:- Kérem, nézze meg, én voltam vemhes, oszt én ellettem az éjszaka! Ez az én fiam! Nagyon szép piros-tarka bikaborjú volt. Hát, a gazda csak nézett, meg hülyének tartotta. Azt mondta:- Nézze meg! A tehénen is meglátszik... Hát, addig veszekedtek, hogy elvitte a zsidó a kisborjút haza. Hát, nagyon jól nevelte. Ami a borjúnak kellett, azt mindent megadott. Pucolta, mosta, kefélte, vakarta, csókolgatta a kisborjút. 101
