Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
veimet az ezeréves sz. Istváni állameszmével egyetértésbe vezessem.... Főpásztori jobbját csókolva maradok engedelmes papja Raich (!) Balázs, Budapest.” A kérést az érsek akkor nem akceptálta, de 1945-től 1951-ig, haláláig aztán ismét a szabadkai Rókus templom plébánosa lett.4^ A BÁCSKA VISSZACSATOLÁSA 1941-BEN, ISPÁNOVITY ÉS SCHNOBL TRAGÉDIÁJA A belgrádi puccs után a németek 1941. április 10-én Belgrádot bombázták. Teleki Pál öngyilkossága sem tartotta vissza Horthyékat Délvidék visszaszerzésétől. A Katymárra rendelt tüzér ütegek pedig április 13-án, nagypénteken megkezdték a határon lévő jugoszláv őrhelyeket, s a határtól délre, kb. 2 km-re lévő erődítéseket lövetni. Válasz alig jött. A jugoszláv határőrök részben az előrenyomuló magyaroknak megadták magukat, részben elhagyták állásaikat, s délre menekültek. A visszafoglalás Zomborig simán ment. Lejjebb volt már ellenállás, sőt később egyre több szabotázsakció is. A magyar csapatok Katymárról elvonultak, csak felemelt létszámú határőrség maradt a községben, és Madaras és Katymár között elhelyezkedő Flóra-pusztán. Összlétszámúk mintegy 30-35 fő lehetett, főleg a környékről behívott tartalékosok. A parancsnokok is helyiek voltak. Katymáron Sújtó Tresz József hadnagy, Flóra-pusztán Vámos Ferenc tartalékos zászlós. „A megszállás után 3-4 napra a község elöljárósága 20-20 lovasfogatot rendelt naponta közmunkára. Feladatuk volt, hogy a határőrség kíséretében a volt határon túli területről, a félig elkészült erőd vonaláról cementet, betonvasat, sódert és egyéb építési anyagot szállítsanak a faluba. A jugoszlávok ugyanis nem tudták befejezni tankcsapdák, bunkerek és az 5 méter széles 2,5 méter magas vasoszlopokkal megerősített drótkerítés felépítését. 1941. április 19-én a mi fogatunk is ki lett rendelve. Édesapám rám bízta a feladatot, s reggel a meghatározott időben a laktanya előtt álltam. Kijött a kapun Tarnóczai (Glasenhardt) József tartalékos hadapród őrvezető, aki egyébként a helyi kántor is volt, s így szólt: Jóska! Te meg a Tóth Boldizsár ne induljatok, mert mi Bajmokra megyünk, más a feladatunk. Fél óra múlva kijött a laktanyából Tarnóczai három puskával, szuronnyal. Megvártuk az otthon éjszakázó Szendrő (Sztipics) Imre karpaszományos tizedest és Sármány (Schilling) Gyula tizedest. Felültek a kocsikra, átvették puskáikat, s elindultunk a Pacséri úton Bajmok felé. A volt határhoz érve egymás mellett sorakoztak a katymári kettösbirtokosok tanyái. A katonáknak eszükbejutott, hogy reggelizni kellene, s utasítottak, hogy hajtsak be Engländer Antal tanyájára. A háziasszonyt megkérték, hogy 5 személyre készítsen reggelit. Míg várakoztunk a szomszéd tanyákról átjöttek a férfiak, s közülük az egyik, Berger Pál újságolta, hogy előző nap Bajmokon járt. Tapasztalta, hogy a szerb hivatalnokok, kereskedők elmenekültek, s az elhagyott házakat, üzleteket fosztogatják. Erre Tarnóczi azt mondta: No, ezt mi is megtapasztaljuk! Berger továbbá elmesélte, hogy az egykori 18-as albíró Schnobl Ferenc új házán olyan hosszú horogkeresztes lobogó díszük, hogy a padlás szellőzőjétől a földig ér. Ekkor került szóba Schnobl múltja is, amit mi korunknál fogva nem ismerhettünk. Bajmokra érve a községháza udvarába Hajtottunk. A három katona terepszemlére ment, mi kocsisok várakoztunk. Kb. I óra múlva visszajöttek, s kiadták a parancsot: - Irány Schnobl Ferenc háza! 161
