Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Beszédes Valéria: A szabadkai Szentkút – Bunarić – interetnikus vonatkozásai
hanem a város bunyevác lakói is, mert ez a temető korábban kizárólag a bunyevácok temetkezési helye volt, s minden itteni bunyevác családnak akad egy-két elhunyt hozzátartozója, aki itt van eltemetve. A szentkúti búcsút augusztus végén, amikor egyetlen Mária- ünnep sincs, végső soron a nyári egyházi ünnepek lezárásának is tekinthetjük. Újabban a dujzijanca rendezvénysorozata is a búcsúval ér véget. Az ünnepi szertartást korábban is a szűzanya tiszteletére mutatták be. Az idős szabadkaiak szerint régebben a búcsút szent Rozália, a betegek patrónusának a tiszteletére tartották. A sándori szentkúthoz a két világháború közötti időben többnyire csak a város, illetve a környékbeli tanyák népe járt. A hívők egy része gyalogosan érkezett, de erre az ünnepre leginkább parádés kocsikkal mentek. A feszületet, a búcsús zászlókat nem vitték régebben sem vitték magukkal, így búcsúvezetőre sem volt szükség. A tágabb családi kör, a szomszédok mentek együtt. Az ötvenes években a parádés kocsikat és a fiákerokat felváltják a gumikerekű speditőrkocsik, a hetvenes években pedig a traktorok. A városból autóbusz szállítja folyamatosan a hívőket. 1974-től már távolabbi településekről is érkeznek zarándokok. A zarádokoknak a fogadásának azonban nem alakult ki az ünnepélyes szertartása, mint például Doroszlón, ahol minden csoportot harangszóval fogadnak. Erre itt nincs is lehetőség, mivel a Szentkúton még harang sincsen. Az ünnepi püspöki misét tábori oltárnál tartják meg, az oltár előtt pedig ideiglenesen felállítják a keresztút képeit. A szertartás minden esetben a vecsernyével kezdődik. Az esti szentmise felemelő látványa a hívek fáklyás, illetve gyertyás körmenete, melyet az utóbbi időben minden évben megrendeznek. Vasárnap délelőtt több szentmisét is tartanak magyarul és horvátul. Az ünnepi püspöki szentmise pedig két nyelven szól a hívekhez. Az egyházi szertartás délig, egy óráig is eltart. Ezután kezdődhetne a korábban közkedvelt népünnepély, de ezt a mai fiatalság már nem igényli. Délutánra már elcsendesedik a környék, a búcsúsok hazamennek. A szentkút vízéből, valamint a tóparti nádból visznek haza, mert mind a kettőnek gyógyító erőt tulajdonítanak. A hívők után a búcsúfia árusok is összepakolnak, hogy egy hét múlva Doroszlón a kisasszonynapi búcsún ismét találkozzanak. A KEGYHELY ÉVKÖZI LÁTOGATÁSA Sem a Danica, sem pedig a későbbi búcsúskönyv nem tesz említést arról, miért tartották a környékbelik a Palicsi-tónak éppen ezt a csücskét szenthelynek. Az utóbbiban ugyan megjegyzi az ismeretlen szerző, olyan erős volt a forrás, hogy alig tudták mederbe terelni, de közelebbit nem mond róla. Az itteni lakosság viszont sok történetet ismert. A szokásos eredetlegendát mesélik, miszerint egy vak lánynak egy csodálatosan szép asz- szony jelent meg álmában, az ajánlotta, hogy a tóparton található forrásban mosdjon meg, mert visszanyerheti a szeme világát. Az adatközlők leírásából a Lurdes-i Szüzanya ábrázolására ismerhetünk, de azt, hogy a beteg kislánynak álmában jelent meg a Madonna, nem mondják a hívők, hiszen közismert az a hiedelem, hogy a Szüzanyával álmunkban nem jó társalogni. A szabadkai szentkút esetében, a legenda szerint, valóban megtörtént a csoda. Több hívővel is találkoztam, aki meg van róla győződve, hogy ismerősén valóban a szentkút vize segített. Egy asszony heteken át hordta kisfiát a kegyhelyhez, mert az véletlenül zsírszódát ivott. Fia hosszú éveken át betegeskedett, szalmaszálon keresztül etette, de az ő gondos ápolása és a szentkút vize úgy meggyógyította, hogy még katonának is 64
