Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Kovács Endre: Szontai sokác summások a Bácskában (1945–1995) (Adatok Szonta néprajzához)
történt a leküzdésére, 8 azonban mint látjuk, a summás életmód megléte bizonyítja ezek elégtelenségét, vagy éppen meddőségét. A környék birtokait a szontai summások látják el munkaerővel,9 akik az elmúlt időszakban dolgozni jártak a Nagyszállásra, Apatinba, Szilágyira, Csicsovira, Prigrevicára, Doroszlóra, valamint a helyi mezőgazdasági birtokokra, meg erdőt takarítani. Télen át a Kosarában meg a doroszlói erdőben fát vágtak, a kopácsi rétben meg Titel környékén nádat is vágtak, hónapokig oda voltak, mert sok volt a gyerek, sok az éhes száj. Az említett helységek mezőgazdasági szervezetének van külön Szontai megbízottja, akit bandagazdának, ritkábban grupovogyának vagy brigadérnak neveznek. A falu Valpovónak nevezett része szegény, ahol a summások nagy része, meg több bandagazda él.10 A bandagazdák leginkább a summások közül kerültek ki, rátermettségükön kívül a társaiknál írástudóbbak, bizonyos kapcsolatteremtési gyakorlattal is rendelkeznek. A bandagazdát részben a summások, részben a birtok fizeti, amelynél (ritkán) munkaviszonyban van. Munkája abból áll, hogy a szezon kezdete előtt egyezkedik a munkaadóval. Tájékozódik a munkapiacról, napszámosokról, meg a másik munkacsoportok (bandák) javadalmazásáról." Gondoskodik a csoport optimális létszámáról, azonban ha csak teheti, mellőzi a munkára alkalmatlan vagy gyengébb munkásokat és ezzel kihat a munkafegyelemre. Beosztja őket és igyekszik kedvező légkört teremteni a munka végzéséhez, törekszik a munkaadó és a munkások közötti viszony ápolására. Summásai kontójáért szavatosságot vállal a kocsmában meg az élelmiszerboltban. Számon tartja munkaidejüket és teljesítményüket, naplóját egyezteti a munkaadó megbízottjával (technikusával).. A summások bandája,'2 függően a munkaadó igényétől 15-20, gyakran 50 munkásból áll. Tagjait" főképpen nők képezték, kiknek férje olykor az árvízmentesítő árkok tisztításáát végezték (älampovanje, skarpovanje kanala) és ha csak lehetett, állandó munkásnak szegődtek. Különösen az erdőgazdaságban előforduló munkát kedvelték. Korábban a summások csaknem kivétel nélkül szakképzetlen, az általános iskola 1-2 osztályát kijárt egyének voltak és 14 évesen már dolgozni jártak. Az általános iskola kötelező elvégzése óta14 azonban a legalsó korhatár 15-16 életévre emelkedett. Manapság már olykor szakképzett munkások, középiskolai tanulók, nyugdíjasok is dolgoznak közöttük. Régebben kint aludtak a gazdaságban, közösen főztek. Később traktoros pótkocsikkal, majd a közlekedésbiztonsági intézkedések szigorításával, autóbusszal szállították őket hajnalonként a munkahelyre. Gyülekezőhelyük az utcasarkon, kocsma előtt van, kézi szerszámaikat magukkal viszik. Polgáriasán öltözködnek és a maguk kosztján dolgoznak. Reggelire meg ebédre szalonna,15 kenyér, vöröshagyma; vacsorára egytál étel. Mindig sok kenyeret fogyasztanak. Például a Doroszlón dolgozó summásokkal, hajnalban a Papp-kocsmánál állt meg a traktor, ahol megpálinkáztak. A közeli boltban májpástétomot, darálthúst, vagy halkonzervet vásároltak és 7,30 órakor kezdték a munkát.16 A munkaidő 17 óráig tartott, de addigra már újra a kocsmában voltak,17 ahol 1-2 italt elfogyasztottak és indultak hazafelé. Teljesítmény után dolgoztak, esős időjárás okozta munkaszünetkor nem járt fizetés. A summásokat semmi sem kötelezte arra, hogy rendszeresen járjanak dolgozni.18 Ezért a kialkudott létszámnak néha a kétszerese szerepelt a névsorban, mert a hiányzót mással helyettesítette a bandagazda. 57
