Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Klamár Zoltán: Rokonsági kapcsolatok és terminológiák Kanizsán
A gyermekágyasnak a komaasszony főzött először és csak utánna következett a rokonság. A komának a tiszte, hogy a házasuló, férjhezmenö keresztgyerekének násznagya legyen. Ekkor kell igazán szép, értékes ajándékot venni a keresztszülőknek. Egyházjogi szempontból két féle komaságot ismerünk: a keresztkomaságot és a bérmakomaságot. Adatközlőim az előbbit tartották igazi komaságnak. „A szentséges komám az igazi, aki a keresztvíz alá tartotta a gyerekemet!” - mondta Almásiné. TERMINOLÓGIÁK Meglehetősen sok a rokonsági kapcsolatot jelölő nevek száma. Ezeknek a terminológiáknak a segítségével igazodott el ego és jelölte meg helyét és szerepét a rokoni kapcsolatokban. Meglepő, hogy mindezek ellenére elég kevés meghatározást használtak a családon belüli érintkezés során. Az esetek többségében megelégedtek csupán a keresztnevek használatával. Szinte teljesen kikopott az öcsém, húgom, bátyám, néném, vagy nővérem kifejezés. Helyette inkább a keresztnévhez birtokos személyragot adnak és azt mondják: Pistánk, Pirink, Ilonyunk stb. Ego csak akkor jelöli meg rokonait ha idegennek beszél, vagyis olyan személlyel, aki nem ismeri a rokonságot. Pl.: „Pétör öcsénk, azután Boriska húgom, de ő korán meghalt.” - mondja Remete Lajos amikor a testvéreit sorolja. Természetesen itt is akadnak kivételek, Almásiné öccsét például mindenki öcs/nek emlegeti a családban, sőt nővére gyermekei öcsi bányának szólítják. Különbséget tesznek anyai és apai ági rokonok között. Ez főként a nagyszülők megnevezésében mutatkozik meg. Nem következetes ugyan a terminológia használata, de egyértelműen különbséget tesznek az idősebb adatközlők a nagyszülők között, így volt, aki apai nagyanyját dajkámnak, szülémnek, míg anyai nagyanyját mamának, vagy öreganyámnak szólította. A szülők esetében mindenki az édesanyám, édesapám megjelölést használta. A fiatalabbak az idősebb rokonokat bányának, nénjének szólították és ez a jelölés a rokon korának szólt. Ilyen esetben rá kellet kérdezni, hogy kire gondol az adatközlő, mert az idősebb testvér éppúgy lehetett, mint ahogy beszélhetett adott esetben a nagybácsiról, vagy a nagynéniről is. E kettősség ott húzódik a sógorság mögött is, hiszen a nötestvér férjét éppúgy sógornak szólították akár a nagynéni férjét. A sógorokat kereszt-, vagy családnevük használatával különböztették meg: Jani sógor. Nagy sógor: Viszont a nagybácsi és a testvér feleségét ángyikának, ángyának nevezték. „Matyi báttya feleségét Julis ángyónak hívtuk — mondja Almásiné -, az öcsém felesége meg Éva ángyi.” A házassági kapcsolatot jól jellemzik a terminológiai meghatározások. A feleség a férjét uramnak szólítja, míg a férj, asszonynak a feleségét. Muhi Gizella jegyezte meg. hogy szülei az ő kislány korában még békám nak szólították egymást. Ladóckiné Kiss Amália viszont a nagyszüleit hallotta amint így szólították egymást. Az após, anyós meghatározást csak akkor használják, ha a férj v. feleség szüleiről szó esik, egyébként a megszólítás: tata, mama. Ugyanúgy a vöt is csak akkor mondják vejkónak ha távollétében említik, egyébként/?awnak szólítják. „Olyan aranyos ez az én menyem! - mondja beszélgetés közben Remete Lajos, majd kiszól a konyhába a fiatalasz- szonynak: Kislányom, főzzél nekünk kávét.” Más a helyzet a menyecske, vő szüleivel. Őket nászomnak, nászasszonyomnak szólítják. 49
