Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Krupa András: A péteri, valamint a dunaegyházi és kiskőrösi szlovákok őszi, karácsonyi ünnepköri kalendáris szokásai
KRUPA ANDRÁS A PÉTERI, VALAMINT A DUNAEGYHÁZI ÉS KISKŐRÖSI SZLOVÁKOK ŐSZI, KARÁCSONYI ÜNNEPKÖRI KALENDÁRIS SZOKÁSAI Péteri a Pest környéki szlovák falvak csoportjába tartozik, az itteni evangélikus szlovák települések közül tőle délebbre csupán Albertirsa található, ill. a katolikus Sári, mely az utóbbi időben Dabas város része. Péteritől jóval távolabbra fekszik a Duna - Tisza köze két jellegzetes evangélikus szlovák helysége, Dunaegyháza és Kiskőrös. Előadásunkban Péteri jeles napi szokás- és hiedelemvilágának fontosabb őszi és koratéli megnyilvánulásait mutatjuk be, olyképpen, hogy egyúttal érzékeltetjük Dunaegyháza és Kiskőrös hasonló szlovák naptári szokásainak velük való összefüggéseit, szerves azonosságait, eltéréseit, valamint párhuzamait. Péteri a Duna - Tisza köze északi peremét érinti, s így akár a tárgyalt geográfiai egységen belüli formális vagy erőszakolt kapcsolatra is hivatkozhatnánk, de itt többről, lényegi összefüggésekről van szó, ugyanis mindhárom vizsgált helység szlovák lakói egyazon térségből, a közép-szlovák nyelvterület régiójából érkeztek. A szlovák telepesek több évtizedes délre hatoló benépesítő levándorlásának fő iránya a Duna - Tisza közében egészen a mai Vajdaság legdélebbi szlovák településeiig éppen e három lokalitást összekötő sávban zajlott le, tehát mindegyikükben az eredeti, ill. az alapító szlovák csoporton túl számos azonos helységből jövő telepes is lehorgonyzott. Éppen ezért természetesnek vehető, hogy szokásaival befolyásolta az adott helység belső öntörvényszerü szokásrendjének további alakulását. Nem beszélve a másik igen fontos tényezőről, az azonos evangélikus vallás rokonító, összeötvöző szerepéről. így tehát nem formális vagy erőszakolt az összehasonlításunk, s nem csupán a konferencia tárgyát képező geográfiai egység kívánalma miatt történt e három település kiválasztása. Péteri szlovák kalendáris szokásvilága a magyarországi szlovákoknak abba a nagy régiójába tartozik, mely az ország északi határától a délkeleti határáig terjed, s amely az ország e középső részében főként evangélikus szlovákságot öleli magába, de ennek a nagy régiónak szerves részét képezik az itt található katolikus vagy vegyes vallású szlovák lakta helységek is (sőt, átnyúlik Romániába és - mint fentebb említettük - a Vajdaságba is).1 E nagy régión belül Budapesttől északabbra fekvő szlovák lakta települések (Nógrád és Pest megye északi része - a Galga völgye) jeles napi szokás- és hiedelemvilága kisebb regionális egységet alkot, miként a délkelet-alföldi szlovákoké is. A Pest környéki szlovákok kalendáris szokásai e két kisebb régió között átmeneti jelleget öltöttek, bár egymás kölcsönös vonzása következtében az átmenetiséggel együtt sajátos együttest is képeznek. Ezek a térségi jellemzők megragadhatók Péteri kalendáris szokásaiban is. Részint az északabbi nógrádi, Galga völgyi szlovák települések sajátosságaihoz kapcsolódnak, részint a Pest környékiekéhez, részint pedig a déli országrész szlovák jeles napi gyakorlatához hasonlítanak, ill. velük párhuzamosak. Ezek a kapcsolódások lelhetők fel Péteri, Dunaegyháza, valamint Kiskőrös most vizsgált témakörében is, mindamellett, hogy mindegyikük népéletére lokális specifikumok is rányomják a bélyeget. Péterit 1742-ben Zólyom megyei szlovákok népesítették be újra, Dunaegyházára az első telepesek zöme a Vili. század elején szintén főként Zólyom, később Hont, Nógrád 31
