Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

Mészáros Ágnes: Archaikus népi gyógymódok a csávolyi bunyevácok és németek körében

megbízott, akit megfizettek. Szintén német szerelmi rontás, étetés forma a következő: "Stégner Tera a Regnácz Gyulának tett a pogácsába a WC-ből vett székletet, és azt tette bele. Nem sikerült az. Mer a nő bolond vöt a férfire, s a férfinek ő is vöt, meg az egy olyan kurvás ember vót. Annak a székletéből vett ki, akitől azt akarta, hogy undorodjon meg. A fenét! Nem undorodott meg tőle, továbbra is odajárt, meg otthon is maradt."

A németek gyakorlatában a szerelmi rontáson kívül tükörbe nézés és öntés is okozhatott még betegséget. Ezeknek a történeteknek az az érdekességük, hogy bunyevác és magyar lakosokra vonatkoznak, de a sváb elbeszélő hittel, átéléssel mesélte el őket. Egy inast tükörbe nézettek, és ettől holdkóros lett. Amikor erős volt a hold, már ment is. Raicsicsnéra vélekedtek, hogy ő csinálta, de meggyógyítani nem tudta. A másik rontásforma az öntés. Öntés volt az úton: egy tele fazék bab. Valaki nekiment, és sánta lett tőle.

Átok lehet az eredete a következő rontáselhárításnak, amelyet bunyevác adatközlő mesélt el anyja testvérének esetéről. Egy hagyatéki tárgyaláson összekülönböztek a katymári rokonokkal, akik megfenyegették: "Na, ezt megbánod!" Hazafelé menet már meg is fájdult a lába. Elment egy kuruzslóhoz: "A kuruzsló fogott egy tűt, beleszúrta a térdibe. és kezdett húzni belőle egy szálat. Gyütt a szál, olyan volt, mint a kóc. Húzta és húzta és tekerte és tekerte, és ekkora nagy gombolyagot tekert ebből a kócból. Mindig azt mondta, hogy őt megrontották. Nem lett jobban, meghalt."

Bunyevácul a boszorkány neve vistica. Jellemző külső jegye: "Ha valaki olyan fürge vót. Na, azt mondják, vistica, olyan, mint egy boszorkány. Fürge valami." Más vélemény szerint olyan odafigyelős volt, mindent nagyon megfigyelt. Hosszú hiedelemtörténetet nem hallottam róla, csak részleteket. A század elején történt, hogy Ságodi Ádám nagyapjánál egy boszorkány mindig befonta a lovak sörényét. Nagyapjáék kilesték az idegent, és megpatkoltatták a kováccsal. Ezután az asszony rimánkodott a kovácsnak, hogy szedje le róla a patkót, de az megtagadta kérését, más kovácshoz kellett elmennie. Bunyevác asszony volt, azt mondják, sokáig haldoklott. Addig, míg nem tudta átadni másnak a tudományát, addig nem tudott meghalni. "Egy söprűt ad valakinek, vagy valamit, hogy nyúljanak érte. Ha odanyúl, akkor már átadta ezt a tudományt, amibe ő volt. átadta azt a hatalmat. Sokat köllött neki szenvedni."

A bunyevácoknál is sok példa volt a boszorkánynyomásra. A következő példa érzékelteti a tipikus eseteket: "Edösanyám is azt mondta, hogy valaki nyomkodja üt. Tetüled meg is halhattam vóna. Úgy nyomott itt valaki, s én kiabáltam, hogy jaj, segíts lányom, mer megfújt. Hát mondom, ki? Azt mondja, boszorkány. A boszorkány másnap elgyött kérni valamit. És akkó megmondták neki. Akkó bizony úgy megharagudott, hogy többet nem is ment. Azt mondták, hogy az biztos az vót, mer ha ő nem, akkor mér haragszik."

A boszorkány nyomás, szemmelverés, tehénrontás elhárítása a bunyevácok gyakorlatában azonos módon történik. Szitokkal, szidalmazással illették a másnap megjelenő bajokozó személyt.

Egy olyan bunyevác asszonnyal beszélhettem a szemverésről, akinek ez négy testvérének halálát okozta. Eleven hittel mondta el szemmelverésről, tehénrontásról szóló történeteit. A nagyfokú gyermekhalandóság és az egykézés hozzájárulhatott a szem verés hitének elevenségéhez. 1939-ben a csávolyi családok 60 %-ában volt egy gyermek. 27.5 %-ában két gyermek, és elenyésző volt a több gyermekes családok száma6. A gyermekhalandóság gyakorisága miatt a keresztelőt gyorsan meg kellett tartani mindkét nemzetiség szerint. Olyan is volt, hogy még aznap, de a hétköznap született kisgyermeket legkésőbb azon a héten vasárnap megkeresztelték, nehogy pogányként haljon meg, s a temetőárokba, pap nélkül kelljen eltemetni.

25