Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
A szerbek, a franciák segítségével tehát megszállták a Délvidéket, sőt az 1861-től létező Vajdaság területén túl Szabadkát és Baját is magába foglaló Közép-Bács megyei területet, valamint a Pécset és Mohácsot magába foglaló Baranyát is. Milyen indokok vezették a szerbeket ennek végrehajtására? 1. Nikola Pasié szerb miniszterelnök 1914. szeptember 21-én tájékoztatta Spajalkovicot, Szerbia oroszországi nagykövetét, hogy Szerbia a szövetségesek győzelme esetén igényt tart Bánátra, Temesvár városával együtt, Bácskára, Szabadkával és Bajával, valamint Baranya délkeleti részére. 2. Szerbia kormánya 1914. december 7-én a szkupstinában (nemzetgyűlés) bejelentette: a háború célja nemcsak Szerbia megvédése, hanem a szerbek, horvátok és szlovének felszabadítása és egyesítése. 3. Szerbia Bácskára támasztott igényét egy antant javaslat ismerte el 1915-ben. Bulgária szövetségesként való megnyerésében az angol követ (Sir Charles des Graz) alku tárgyává tette 1915. augusztus 16-iki jegyzékében, hogy Szerbia mondjon le Macedóniáról, s megkapja ennek fejében Bosznia-Hercegovinát, Magyarország szerblakta déli részeit és kijárást az Adriára. Háború után Szerbia anélkül, hogy lemondott volna Macedóniáról, antant ígéret alapján magának könyvelte el a Macedónia ellenében neki ígért területeket.1’ Mint látjuk a szerbek nem a győztes jogán akartak területeket szerezni, hanem etnikai, nemzetiségi alapon, a diplomácia minden fortélyát bevetve, alkalmazva. Hogy gazdaságilag mit jelenthetett a területgyarapítás, azt a jó bácskai földek, a mecseki szén igazolhatta. De az események nem álltak le, sőt felgyorsultak. A fentiek hatására, s fegyveres erők híján a zágrábi Nemzeti Tanács szlovén és horvát képviselői behódoltak a szer- beknek, ugyanis 1918. november 24-én határozatot hoztak az ellenőrzésük alatt álló területek Szerb Királysághoz való csatolásáról. így 1918. december 1-jén létrejött a Szerb- Horvát-Szlovén Királyság a Karadjordjevic-dinasztia uralma alatt.14 Megvalósult tehát a délszláv egység, biztosítva a szerb hegemóniát. Önként adódik a kérdés: milyen kapcsolat volt a magyarországi délszlávok - benne Bácska bunyevácai - és a jugoszláv egység megvalósításán tevékenykedő szervezetek között? Tény, hogy Szerbia a háború első éveiben ügynököket küldött Bácska és Bánát déli részére, hogy a területek Szerbiához való csatolására keltsenek hangulatot. A szerb hadvezetőség olyan térképeket terjesztett, amely nagyjából az 1918-ban megvalósult Jugoszláviát ábrázolja. Az emigráns politikusok által létrehozott Jugoszláv Bizottság röpcédulákat, újságokat terjesztettek a civilek és katonák között hasonló céllal. A fentiek ellenére leszögezhetjük, hogy a Vajdaságban, Bácskában és Baranyában nem volt jugoszláv mozgalom. Ez még akkor is igaz, ha a Zágrábi Nemzeti Tanács 1918. októbere 19-én kiadott közleményében arról szól, hogy az elnökség megválasztásában Bácska, Bánát... képviselői is részt vettek. Neveket azonban nem említenek.15 A jugoszláv hatóságoknak tehát a megszállt területeken csak egy lehetőségük maradt: a komprádor réteg kialakítása. KATYMÁR 1918 VÉGÉN A három nemzetiségű község katonaköteles ifjai természetesen nem maradtak ki a nagy világégésből. A háború vége felé egyre több volt azon katonák száma, akik a harctérről szabadságra hazatérve immár nem tértek vissza. Ha a hatóság kereste őket, elbúj155
