Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
ifj. Káposzta Lajos: A soltvadkerti németek és szlovákok asszimilálódásának állapota a XX. század első felében
torzított formában. Pl: trajfusz (háromláb, amire az edényt teszik, alatta parázs van), ko- perta (boríték), kurcina (sült szalonna), tungász (lé, amiből mártogattak), priszli (hurkatöltő vége, amire a belet húzzák), stb. E nemmagyar eredetű szavakkal találkozhatunk más falvakban is, tehát nem feltétlenül a hajdani soltvadkerti német nyelv emlékei. A karácsonyi ünnepkör szokásai között találkoztam a "Krisztkindli" hagyományával - illetve annak elbeszélésével, A szó alapja minden bizonnyal a német "Christkind"= karácsonyi gyermek kifejezés nyelvjárási ill. torzított változata. Emellett még az alábbi formákban fordul elő: Kiskrintyó, Kiskrintya. Ez szlovákos torzítás eredménye lehet. Maga a szokás gyermekijesztgetős alakoskodás helyi változata. Karácsony előtt, vagy az ünnepek alatt valaki maskarát vett magára (álarc, bot, zsák, bunda) és a gyerekeket kifaggatta az év folyamán elkövetett tetteikről. A gyerekeknek imádságokat kellett elmondani, közben a krisztkindli diót szórt szét. Aki utánakapott, annak rávágott a bottal a kezére. Lakodalom alkalmával a XX. század első felében a régi német dalok és táncok még előjöttek. Jómagam is voltam olyan aranylakodalomban, az 1980-as években ahol tangóharmonikaszó mellett régi sváb dalokat is elénekeltek. Manapság a régi táncok újra divatba jöttek - köszönhetően a szüreti báloknak is. A protestáns lakodalmakban a vacsora előtt vagy után eléneklik a Himnuszt. Ez lehet a magyarság egyfajta kinyilatkoztatása - még a régi időkből. 1937-ben Katzenbach János kovácsmühelyének 100 éves jubileuma igazi "magyaros" rendezvényként zajlott.15 A Soltvadkerti Ipartestület szervezte, emléktábla avatóval egybekötve. Az ünnepségen készített fényképek magyar ruhába öltözött iparos lányokat mutatnak, amint felszolgálnak. A résztvevők ruházata is inkább polgárinak, mint parasztinak tekinthető. A II. VILÁGHÁBORÚ A német propaganda Soltvadkerten nem talált viszhangra. A "nagynémet" világban a Volksbundnak Vadkerten szinte nem volt tagja (2 főről van tudomásunk). Tanulságos Sikter András ev. lelkész 1945. április 30-án kelt levele, amelyet esperesének írt: "A gyülekezet egyházhűsége e válságos időkben is példás. A templomba a régi hűséggel és buzgósággal járnak. December végén valamivel kevesebben jöttek, mert akkor az egész gyülekezetei rettegésben tartotta a német kérdés. Gyülekezetemből 30-35 egyháztagot hurcoltak el minden ok nélkül, mert gyülekezetem érzésében már régen magyar. Volksbundista és SS-katona egy sem volt. A község vezetőivel együtt mindent elkövettünk, hogy községünkből egyet se vigyenek el, de fáradozásunk csak részben sikerült. A község nagyrészét el akarták vinni, de végül elég volt 70 férfi. Ugyanis 1930-ban hetvenen vallották magukat németnek a népszámláláskor. Ezeknek zöme már a temetőben van, de ezt a létszámot mégis ki kellett adni a községnek. A kiadottak 90 %-a németül egy szót sem tud, csak a neve németes. Jelenleg 1.000 család kéri nevének megmagyarosítását.16 Kitelepítésre a községben nem került sor, ezek után azonban olyan félelem jelent meg az emberek lelkében, ami sokakat az említett névváltoztatásra, iratok elégetésére és más életforma felvételére sarkallt. A későbbi politika is ezt a magatartást segítette. Talán a 90-es évekre tehető egyfajta családkutatás, hagyománykeresés, mely az említett ren150
