Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Bárth János: Zsidó vállalkozók a kalocsai érseki uradalom területén a kései feudalizmus korában
1773-ban is megújították. Az 1773. évi szerződés „Petrovics alias Markovics György” megfogalmazásból kiderül, hogy a görög kereskedők korabeli szokása szerint, Petrovics a Markovics nevet is használta. „Feles társa” is volt Zabira György személyében. 1777- ben Márkovics néven kötött szerződést. A kalocsai érsekség jövedelmeinek 1782. évi kimutatásában a táj megfogyatkozott görögjeinek egyikeként, mint az egyik kalocsai bolt bérlője, Markovics György néven szerepelt. A boltárendáló szerződések tanúsága szerint az 1770-es években Kalocsán kívül Sükösdön, Csanádon és Bogyiszlón is működött görög kereskedő. Simon János sükösdi göröggel 1773-ban, 1776-ban és 1778-ban kötött szerződést az érseki uradalom képviselője. Dömötör Pál Csanádi görög 1776-ban és 1778-ban kapott jogot a kereskedésre. Egy 1778. évi szerződés őrzi Ruza András bogyiszlai görög boltos emlékét. Bogyiszlai görögöt, név nélkül, még 1782-ben is emlegettek az érsekség árendafizetőinek sorában.6 Viszonylag korán, 1744-ben és 1745-ben görög boltos, bizonyos Görög Demeter működött Kecelen. Ugyanitt hosszú ideig boltoskodott egy „kései görög”, Haris Tódor. Az 1810-es és 1820-as években bérelte a keceli kereskedés jogát. Hozzánőtt Kecelhez. Törvényesen is „keceli” lett. 1824-ben, kérésére, a földesúr „bevette” keceli jobbágynak.7 Kalocsa városában valószínűleg Koppel Jeremiás volt az első zsidó boltos, akit a kalocsai kontraktusok több alkalommal „óbudai zsidóként” emlegettek. Bizonyára onnan jött Kalocsára. 1773-ban kötött vele szerződést Batthyány József kalocsai érsek képviselője. A szerződés szerint boltot tarthatott Kalocsán, azzal a reménnyel, hogy az elmenni készülő két görög kereskedő boltjait is átveheti. Emellett az uradalom területén terményeket vásárolhatott: többek között búzát, gyapjút, mézet. A fölvásárlásban elsőséget élvezett a külső kereskedőkkel szemben, mégha azok keresztények voltak is.8 Koppel Jeremiás első kalocsai szerződésébe belefogalmazták azt a tiltást, amely szinte minden XVIII. századi zsidó-kontraktusban megtalálható: a zsidó boltos nem gyűjthet a házához kóborló zsidókat. Az érseki tiszt tudta nélkül egy éjszakára sem fogadhat be idegeneket. A szigorú befogadási tilalmat a lopásoktól való félelem sarkallta. Koppel Jeremiás bizonyára panaszkodott, hogy körülményes dolog újra és újra sátort állítania a kalocsai vásárban. Ezért az érsekség 1774-ben megengedte neki, hogy a kalocsai vásártéren egy deszkából készített bódéja legyen. Az 1776. évi szerződésben már együtt emlegették három bérleményét: a kalocsai városi boltot, a vásártéri deszkabódét és a terményfelvásárlás jogát. Az 1782. évi érseki jövedelemkimutatás szerint Koppel Jeremiás a maga kereskedésijogának árendadíján kívül fizetett az érseki kasszába „a dusnoki zsidóért,” „a keceli zsidóért” és a „csávolyi zsidóért” is. Ezt a feljegyzést bizonyára úgy kell értelmeznünk, hogy ő bérelte a dusnoki, keceli, csávolyi kereskedés jogát is, és a megnevezett falvak boltjaiban zsidó „albérlőkkel” vagy alkalmazottakkal dolgoztatott. Az 1770-es években több faluban is árendálta a kereskedés jogát Mojzes Tejch paksi zsidó. Nevét írták Tejch, Tajch, Teits, Teuts, Taics alakban egyaránt. Leggyakrabban Tejch-ként szerepelt. 1772-ben a miskei kereskedés jogát bérelte. Kontraktusa szerint lehetőséget kapott arra, hogy „az eő sorsához illendő” boltbéli portékákat áruljon a faluban, mint például: sót, gyertyát, dohányt, „fa olajat”. A helyi mészárossal „egyetértésben” schakterozhatott „kóser húst”, de csak a maga szükségére. Nem gyűjthette házához a kóborló és jövő-menő zsidókat. Miskén vett háza, ahol a boltot is tartotta, a kontraktus végeztével a földesúrra szállt. Mojzes Tejch a miskei bolton kívül 1773-ban a keceli és a dusnoki, 1774-ben a bogyiszlai boltot is bérbevette. A dusnoki szerződését 1776-ban is megújította. Mindkét 107
