Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

Solymos Ede: Nemzetiségek Baján a XVIII–XIX. században

utal. A mesterek nemzetisége is különböző. Míg a csizmadiák szinte kizárólag magyarok, és céhirataik is magyarul íródtak, a többiek -a nevek alapján- vegyesek, s a jegyzőkönyvek is különböző nyelven készültek. Érdekes pl. a halászcéh nemzetiségi megoszlása. Ha a 86 mestert nézzük, ebből 57 a német, 22 a magyar és 7 a szláv. De ha az összes előforduló nevet vizsgáljuk, tehát inasok, legények neveit is, akkor 188 a német, 103 a magyar és 99 a szláv. A kölönbség még jobban kitűnik, ha százalékban számolunk: a mestereknél 66% a német, 25% a magyar és 8% a szláv, de a teljes névanyagban csak 45% a német, 25% a magyar és 24% a szláv. Tehát a magyarok aránya nem változik, a szlávoké 24%. Javarészük ugyanis nem lett mester, talán anyagilag nem bírták az önállóságot, de megmaradtak a halászatnál mint alkalmazottak vagy kishalászok, hisz fiuk, unokájuk évek múlva ugyancsak halász lett.

Azt sem mondhatjuk, hogy a „magyar” mesterséget kizárólag a magyarok végezték. Hisz a magyar szabó és szűrszabó céhnek tagja, s egy időben céhmestere is aza a Georgius Ilka, aki három fiát is szabónak nevelte, s miután német felesége meghalt, egy bunyevác nőt vett el. Ettől kezdve sorozatosan vállal keresztkomaságot bunyevác családoknál, és nyílván szoros kapcsolatba kerülnek velük, hisz legkisebb fia, aki évtizedek múlva „Geschichte des Herrn Andreas Jelky, eines gebohrnen Ungarns...” címen írta meg kalandjait, egyik leányát arra a Jakoba névre kereszteli, ami fiatal korában a bajai bunye- vácok között volt kedvelt női név. Persze az is említésre méltó, hogy a német származású magyarszabó mester német anyától származó fia „született magyarnak” tartotta magát.

Hasonlót még említhetünk, hisz ugyancsak a német tanácsurak közt tartották számon azt a Johannes Thirrt, akinek magyar anyától született unokája Türr István néven ismert.

Bunyevác anyától született, s korán árvaságra jutva bunyevác rokonok közt nevelkedett Mészáros Lázár. E néhány példa is bizonyítja, hogy Baján a nemzetiségek között nem voltak áthághatatlan akadájok. Az, hogy a bunyevác kocsmába német legénynek nem volt ajánlatos betérni, és viszont, nem jelent semmit, hisz a színmagyar falvak alvég - felvég vetélkedése jól ismert.

Megvolt a vallásbeli különbség. A szerbek - kiknek három templomuk volt - a görögkeleti vallást követték, a bunyevácok katolikusok voltak és a Ferences templomba jártak, a németeknek és a magyaroknak ott volt a belvárosi templom. Az egyre jobban megerősödő zsidó hitközösség pedig szép zsinagógát épített magának.

A vallási különbség még a katonatartásnál is problémát jelentett. 1764-ben például arról panaszkodnak, hogy a görög hitűek sokat böjtölnek, olyankor a náluk kvártélyozott katonának húst nem főzhetnek, az ő eledelükkel pedig a katonaság meg nem elégszik.

A különböző nációk között megfigyelhető bizonyos munkamegosztás. A szerbek főleg gabonával, borral, állattal kereskednek, a bunyevácok a földművesek, napszámosok, fuvarosok, részben iparosok, a németek a céhes mesterek, tisztviselők. A magyarok ugyancsak tisztviselők, földbirtokosok, iparosok, de kereskedők is, különösen a Komáromból idetelepült fakereskedők. Már 1789-ben „Vojnarszky Pál és hütvese Berta Erzsébet házuk felét lakásul, és a hozzá tartozó fundust vagyis udvart mindenféle famatériák kirakására, szabadon eladására és áruitatásra kiadják hat esztendőre Komáromban lakozó Talp kereskedő Nemes Horváth Györgynek 25 Ft-ért.”

Az idők folyamán minden nációból kiemelkedett több kiválóság, művész, tudós, költő, akiket az anyanemzet máig nagyrabecsül, és sokszor jobban ismer, mint mi magunk. E téren a bajai zsidóság is büszke lehet, hisz több kiválóságot adott az egyetemes kultúrának.

102