Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bereznai Zsuzsanna: Pészachi hagyományok
alapján. A Hállél himnusz után áldás következik, majd megisszák a második pohár bort és áldást mondanak. A kézmosás után a pászkára mondanak áldást, majd a keserű gyökérre. Utána két darab pászka között a torma következik. A vacsora után megeszik az elrejtett pászkadarabot, az afikóment, és elmondják az étkezés utáni áldást. Majd áldás következik a borra, kiisszák a harmadik pohár bort megtöltik a negyedik poharat, Élijáhu poharát és kinyitják az ajtót a prófétának. Majd Haliéi hálaének és imaköltemények következnek. Végezetül pedig a kis gödölye allegórikus meséje azt az örök igazságot sugallja, hogy a rossz elnyeri büntetését, a jó győzedelmeskedik a világon.18 Az ünnepi asztalon feltálalt ételek, s azok elfogyasztásának rendje jelképes, melyet szintén vallási előírás köt, de előfordulnak változatok is. A szédertál:19 Három egész pászkalap (máccá), melyek Izreael három részére emlékeztetnek (Kohén, Lévi, Jiszáél). A sült hús az egykori bibliai bárány áldozat jelképe. A sült vagy főtt tojás Izrael újjászületését jelképezi; az ünnepi áldozat emléke. Az édes füvek a történelem jó, a keserű füvek a rossz emlékeit idézik. Édes füvek lehetnek: zeller, retek, petrezselyem, burgonya. Ezeket sós vízbe kell mártani. Keserű fű lehet: torma, saláta vagy hasonló. A keserű fűből kétszer kell enni. Először a hrajszeszbe mártva, azután két darab pászka közé téve a Szentély emlékére. Hrajszesz (hároszet): alma, dió, bor, fahéj pépes keveréke. Azt az agyagot jelképezi melyből a fáraó építkezésén a vályogot vetették. A sós vizet nem tették rá a szédertálra. Élijáhu serlege: a legdíszesebb pohár, melyet borral megtöltve az asztalra kell tenni. A próféta a hagyomány szerint a messiás eljövetelének a hírét hozza, várnak rá, hogy eljön a hírrel.19 E szédertál a fenti változatokban volt jelen vidékünkön is. Az ünnepi rítus egyes mozzanatait azonban olykor különbözőképpen magyarázták. Egy kecskeméti neológ zsidó asszony így emlékezik erre:20 „A szédertálon van három maceszlap, letakarva. A tetején egy darab sült hús, egy tojás, egy torma, a keserű gyökér, és édes gyökér, ami petrezselyem. A tojás a régi idők lakomájának kezdete, a zsidóknál mindig volt a lakomákon tojás. A sors kerek: ennek a változandóságát jelenti. A torma a zsidók keserű sorsára utal, a fáraók hatalmát fejezi ki. A. sós víz a zsidók keserves könnye, amit Egyiptomban elsírtak. A hrajszesz pedig a malter, amivel a zsidók keservesen dolgoztak a piramisoknál. Bor is van az asztalon, belemártják az ujjúkat, egy kicsit kicsöppentenek belőle - ez azt jelképezi, hogy a szegényeknek is adnak belőle, arra gondolnak.” A bor kicsöppentése paraliturgikus elem, az isteneknek szánt jótékony áldozat. Kecskeméten a Pészach alkalmával a szegények számára való jótékony ajándékozás is szokás volt a század első felében. Kecskeméten a széder ünnepi rítus után hagyományos ünnepi vacsorát adtak: általában marhahúslevest gombócmacesszal, utána marhalábszár volt lesütve macesztarhonyával, savanyúságként pedig főtt aszalt szilvát adtak hozzá. A vacsora végén maceszlisztből sütött piskótaszerű tortát ettek, mely lekvárral vagy krémmel volt megtöltve.21 94
