Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Sz. Kőrösi Ilona: A zsidó elemi iskola Kecskeméten (1840–1877)
A tanítókat a pesti vásár alkalmával fogadták fel. Ez régi hagyomány lehetett, mert még dr. Ascher Énoch is a pesti József napi vásárkor kapta meg szerződését. Az iskola kezdeti évei nem voltak zökkenőmentesek. Számos támadás is érte az iskolát és az igazgató személyét. Bár a tanácsbeliek és a helybeli főiskolai tanári kar tagjai is a legnagyobb megelégedettséggel nyilatkoztak a nyilvános vizsgák eredményeiről, köztük a vallástanról is - többen elégedetlenek voltak a gyermekek előmenetelével és azzal a ténnyel, hogy a héber vallás csak egy a tantárgyak között. Az egyik panaszos ügyben kiküldött tanácsbeliek véleménye szerint a panaszok igazi oka: „a magyar nyelvnek oskolájukba lett behozatala és ennek következtében a megmagyarosodástóli irtódzás” volt.9 Az 1840-es években a vallásújítástól és a vallásszakadástól való félelem motiválta a hitközség és az iskolai elöljárók közötti, időnként kiéleződő ellentéteket. Ilyen volt 1845-ben a közimádkozással kapcsolatos ügy. A zsidó iskolások számára csak aprócska szobák álltak rendelkezésre. A közimádkozást - amely imádkozásból, éneklésből, a vallásbeli szertartások tanulásából és gyakorlásából állt, egyszerre több osztály számára tartották, mégpedig a hitközségi gyűlésteremben, ahol valamennyien elfértek, s amely a gyűlések időpontján kívül amúgy is üresen állt. A hitközség néhány tagja ezt meg akarta akadályozni, mert új rítus behozatalától, új templom létesítésétől félt a gyűlésteremben látottak alapján. „Oda a zsidók által úgynevezett Szentséget, az az, egy Almáriom formába rekesztett 10 parancsolatot s egyéb vallási tanításokat magában foglaló Szent könyvet is a terembe helyeztettek - az iskolai Elöljárók, sőt a Rabbi - ott egy közönséges bevezető beszédet kívánt volna tartani -se végett lámpásokat is raktak föl - ezen igen megütköztek ... ” Az iskolai elöljárók arra hivatkozva győzték meg a kételkedőkét, hogy Pesten, Budán és egyéb fő helyeken is így van, így készülnek fel az iskolásokkal a valódi istentiszteletre. 1846-tól Fischmann Simon Henrik, tudományos felkészültségű főrabbi irányítása alá került a kecskeméti zsidó hitközség és az iskola igazgatása. Ifjú kora ellenére (25 éves volt Kecskemétre történt megválasztásakor) csakhamar nagy népszerűségre és tekintélyre tett szert. Igazgatása alatt a kecskeméti zsidó iskola a legjobbak közé nőtte ki magát. A magyar nyelv és történelem tanítására nagy hangsúlyt fektetett, - aminek következtében több keresztény család gyermekei is a zsidó iskolába jártak. 1848-ban állandó iskolalátogató, felügyelő megbízásával is javítani kívántak az iskola színvonalán. Csányi János városi tanácsnok Schlesinger Vilmost ajánlotta a hitközségnek. „Vágynak ugyan iskolai igazgatók öten, így: Helsinger Mór, Schweiger Salamon, Csillag Ignác, Bleyer Dávid és Schönberger Ábrahám, de mivel ezen Urak a kereskedés által a tavasz kinyíltával nagyon el lesznek foglalva, igen szükségesnek látom hozzájuk még olly tudományos egyént is kapcsolni, a ki többnyire itthon lakván, az oskolára minél gyakrabban felügyelhessen.” Fischmann Simonnak, közvetve ugyan, de része volt az országos izraelita iskolaalap létrehozásában. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc melletti szimpátia miatt Haynau a kecskeméti zsidó hitközségre teljesíthetetlen mértékű (kb. 2 miiló forint összegű) hadisarcot vetett ki. Fischman Simon többszörös előterjesztése és utánajárásai nyomán ezt 1850-ben elengedték, illetve az egész hazai zsidóságra kiterjesztették, és az iskolaalap céljaira fizettették be.10 Az 1850-es éveket a fennmaradásért és megerősödésért való küzdelem jellemezte. Ennek érdekében alkalmazkodott az iskola az önkényuralmi kívánalmakhoz 87
