Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Kőhegyi Mihály: Zsidókra vonatkozó adatok a bajai ferencesek Háztörténetében
lyéről kihirdették a szavazattöbbséget. A szavazatok többségével ez akalommal főtisztelendő Latinovits Gábor urat, konzervatív elvű férfiút (^Szabadelvű kormánypárti férfiú:) választották képviselőnek, aki 84 szavazattöbbséggel győzte le ellenfelét. A kihirdetés után az ellenzék kiabálás és gyűlölködés közepette 7 óra körül oszlott szét. Az 1911. év. Március. Ez a hónap gazdag volt emlékezetre méltó dolgokban. Az elmúlt év nyarán az elöljáróság kertünk keleti részén,46 a konvent terhére, kiköveztette az utat, majd hivatalosan - december közepe táján útépítés címén - 985 koronát követelt. Mivel az útépítésből a konventnek semmi haszna nem származott, részünkről jónak és igazságosnak látszott, hogy a kivetett összeg elengedéséért folyamodjunk a szenátushoz. Ezt meg is tettük. 23-án volt a város küldötteinek közgyűlése, amelyen a mi ügyünk kedvezően dőlt el. A mi javunkra történt döntés előmozdításában leginkább kitűntek: Nagyontisztelendő Dr. Verner Adolf úr, a ciszterci rend nagygimnáziumának igazgatója, aki már az előkészítő értekezleten előkészítette az utat ehhez a döntéshez azzal az érveléssel, melyet a nagyontisztelendő Tamás Alajos tartományfőnök közölt vele, tudniillik: az az út, amelyet most kiköveztek, azelőtt a konvent kertjéhez tartozott, majd a kert területéből kihasították úgy, hogy a konvent az átadott részért viszonzásul egyáltalán semmit nem kapott; ennélfogva (így következtetett az érvelés) milyen megondolással lehet követelni a ferencesektől, hogy megfizessék az útépítés költségét, amely utat ők egykor ingyen adtak a városnak? - Nagyon kiérdemelte hálánkat a város főjegyzője is, Erdélyi Gyula úr, aki zsidó ugyan, de nemesszívűségben és az irántunk való szere- tetben felülmúlja a katolikusok egész sorát. Ide sorolom Túri Mátyás ügyvéd urat is, aki minden saját érdektől mentesen pártfogolta nemes ügyünket. - Ténylegesen tisztelnünk kell Weisz Nándor urat, a gazdasági ügyek szenátorát, aki az előzetes tanácskozáson irántunk való nemes érzülettel szépen érvelt ügyünk mellett. Különleges hálánkat érdemelte ki ebben az ügyben Rauschenberger városi főmérnök úr. Az 1918. év. Január hó 16-án megjelent rendházunkban a rekviráló bizottság, amely állott három echt47 zsidóból. Lefoglaltak 9 méter rozsot, melyet a házfőnök be is szállított mint fölösleget, nemkülönben 10 m. csöves kukoricát.48 Az 1922. év. Június 14. A megszállás alatt szükségképpen fokozódó nélkülözést és nyomort a vagyonos polgártársaink nemes áldozatkészsége, a róm. kath. és az izr. nőegylet, valamint a Szociális Misszió Társulat enyhítette. Az 1926. év. Szeptember. Szeptember elejével megkezdődtek a rendházban a villanybevezetési munkálatok. Bruszt Imre vállalkozó kapta meg a bevezetést, miután az általa beadott költségvetés volt a legolcsóbb. Bár vallására zsidó, de tisztességes és elismert munkát végzett, mindenkinek megelégedésére. Több helyről kértünk költség- vetést de sajnos keresztényektől zsidó, zsidóktól keresztény költségvetést kaptunk. Azóta templomunk gyönyörűen meg van világítva, híveink teljes megelégedésére. 79