Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Virág Tibor: A kiskunfélegyházi zsidók története a betelepüléstől a kiegyezésig
VIRÁG TIBOR A KISKUNFÉLEGYHÁZI ZSIDÓK TÖRTÉNETE A BETELEPÜLÉSTŐL A KIEGYEZÉSIG „Mindazonáltal a Városi Tánács törekvése az, hogy a számuk csökkenjen... Nem vehetnek fekvő javakat. Nem tarthatnak zsinagógát, iskolát, egyéb gyülekezéseket és vendégeskedéseket... A házalástól eltiltatnak...”1 Kiskunfélegyháza mezőváros a Duna-Tisza közén. A mai település történeti múltja a török kiűzésének korszakára tekint vissza. I. Lipót a felszabadított Jászkunságot eladta a Német Lovagrendnek, amely 1731-ben átadta a Pesti Invalidusok Házának tulajdonába. A valószínűleg már gyéren lakott települést 1743-ban 289, többségében jász telepes népesítette be. 1745-ben élve a Mária Terézia által nyújtott lehetőséggel a Jászkunság megváltotta területét, és így visszakapta az új privilégiumokkal is kibővített kiváltságait. Ez a redempció foglalta keretbe a terület fejlődését egészen 1876-ig. Az egyre gyarapodó Félegyháza 1774-ben megkapta a mezővárosi rangot. A város társadalmának sajátos arculatát a redempció után adományozott kiváltságok szabták meg. A kerületen belül nem érvényesültek a nemesi előjogok, megszűnt az úrbéri viszony, kialakult az a redemptus-irredentus (a megváltásban résztvevő és abban szerepet nem játszó) kettősség, amely a redemptusok nagyobb hatalmát, döntő befolyását biztosította bő évszázadon át. A lakosok többsége földművelésből élt. A gazdálkodás döntően külterjes módon folyt, jelentős volt a szarvasmarha és juhtenyésztés. A növénytermesztést szinte kizárólag a gabona képviselte, ezen kívül csak a helyi jelentőségű szőlő és gyümölcs említhető. A céhes kereteken belül működő helyi iparosok közül hírnevet a szűcsök, valamint a malomkészítő fafaragók szereztek. A város kereskedelmi élete a mezőgazdaságra, ezen belül pedig az állattenyésztésre alapozódott, fontosabb termékei az élőállat (juh, szarvasmarha), valamint a gyapjú és a baromfitoll volt. A távolsági kereskedelem hasznát általában a nem félegyházi nagykereskedők fölözték le. Többségük nem magyar, hanem görög, szerb, majd a XIX. század elejétől - hasonlóan az ország más területeihez - egyre inkább zsidó volt. Mikorra datálható a zsidóság és a város kapcsolatának kezdete? A pontos időpontot nem lehet meghatározni, mivel nem dönthető el egyértelműen, mikor mondhatjuk, hogy a zsidók szerepet játszottak a település életében. Akkor amikor a házalók tevékenysége általánossá vált, amikor a zsidók először boltot béreltek, vagy amikor felvétettek a lakosok sorába? El kell fogadnunk azt az álláspontot, hogy az izraeliták a város életébe lassan, fokozatosan, látványos fordulópont nélkül kapcsolódtak be. 67
