Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Merk Zsuzsa: A bukovinai székelyek Bácskába telepítése az egyházi források tükrében (1941–1944)
szeme falukat, holott e kettő egy és ugyanaz. Rosszul azonosítja Fogadjistent, melynek az az oka, hogy a forrásul használt, Dékonszky György készítette 1942-es Bács-Bodrog vármegye térképén e helységet ott jelölte, ahol Istenes községnek kellett volna szerepelnie. Ennek az lett a következménye, hogy Istenes egyáltalán nem szerepel Milica Markovié munkájában, Fogadjisten korábbi szerb elnevezését pedig rosszul adja meg. A közelmúltban megjelent Magyar helységnév-azonosító szótárban a 28 telepből 16 egyáltalán nem szerepel, közöl olyat, melynek neve megváltozott (Istenkeze 1941 végére Székelytornyos), és csupán 11 helységet azonosít pontosan. Megfigyelhető, hogy a bukovinai elnevezés teljes alakját a legnépesebb falu kapta meg. Fogadjisten és Józseffalva lakói egy helyre kerültek, így megmegtartották korábbi nevüket. A bukovinai falutól való megkülönböztetés érdekében gyakran a Bács szó kerül még a telepnevek elé, s hol evvel, hol enélkül szerepelnek. (Pl: Bácsandrásfalva - Andrásfalva; Bácsistensegíts - Istensegíts.) Bácsjózseffalvát csak ebben az alakban használják az érseki levéltár iratanyagában, mert Józseffalva nevű község volt már az egyházmegyében. A székely telepek azonosításában segítségünkre volt a kalocsai érsekség 1942-es Schematismusa, mely az év végi állapotot rögzítette. Ebben 27 falu neve szerepel. A hiányzó település Andrásháza, ahova Andrásfalva református székelyeinek egy részét telepítették,15 s amely Bácsfeketehew és Szeghegy - zömmel református németek lakta - települések között feküdt.1” A másik református községre, And- rástelkére vonatkozó adatokat azonban tartalmazza a Schematismus. (Bácskos- suthfalva filiáléja volt, 400 református székely élt ott.) A már említett forrásokat összevetve úgy véljük, sikerült azonosítanunk a székely telepeket. Közülük a helynévváltozatokat is, valamint az 1941-es szerb elnevezést. (I. táblázat) A bukovinai Andrásfalva, Fogadjisten, Istensegíts és Józseffalva lakói Szabadkától délre, Csantavér, Topolya, Kishegyes környékére kerültek. A hadikfalviak tőlük messzebb, Újvidék térségében 7 telepen kaptak új otthont. (Horthyvára, Hadikné- pe, Hadiktelke, Hadikföldje, Hadikhalom, Hadikliget, Hadikszállás), 4 pedig ezeknél lényegesen messzebb, a mai magyar határ közelében jött létre (Hadikfalva, Hadikkisfalu, Hadikújfalu, Hadikörs). Hadikfalva volt a legnagyobb bukovinai székely falu, s ennek a lakói érkeztek utolsónak a Bácskába. E két okkal magyarázható, hogy lényegesen távolabb kerültek egymástól a telepek, mint Andrásfalva, vagy Istensegíts esetében. A székely telepek nagyságára, lélekszámára vonatkozóan is közöl adatokat az 1941-es kimutatás és természetesen az 1942-es Schematismus. Ezeket a II. táblázatban foglaltuk össze. Az 1941-es jelentés szerint a telepítettek száma 13726 fő, de ebben nem szerepelnek Andrástelke és Andrásháza református székelyei. A hivatalos adatok alapján azonban a Bukovinából kitelepítettek száma 13198 fő17, ami kevesebb, mint amennyi a röviddel a telepítés befejezése után, 1941. július 26-án készült jelentésében szerepel. Nem tudjuk, hogy mekkora is pontosan a különbség, mert a reformátusok számát nem ismerjük. Az 1942-es Schematismus szerint Andrástel- kén 400-an éltek. Feltételezhetjük, hogy a hivatalos adatok és az 1941-es egyházi jelentés között az eltérés több mint 1000 fő. Az 1942-es Schematismus alapján a telepeken élők száma 17133, de ebből Andrásháza református lakói hiányoznak. Másfél év elteltével tehát tetemesen megnőtt 60
