Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Merk Zsuzsa: A bukovinai székelyek Bácskába telepítése az egyházi források tükrében (1941–1944)
MERK ZSUZSA A BUKOVINAI SZÉKELYEK BÁCSKÁBA TELEPÍTÉSE AZ EGYHÁZI FORRÁSOK TÜKRÉBEN (1941-1944) Az öt bukovinai székely falu (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva) lakosságának Magyarországra történő teljes áttelepítését - szemben a részleges, XIX. század végi, XX. század eleji telepítésekkel, melyek csak enyhítettek a túlnépesedés okozta gondokon - a második világháború eseményei tették lehetővé. Románia ugyanis kénytelen volt átadni 1940-ben a Szovjetuniónak Besszarábiát és Észak-Bukovinát; a második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz s az év őszén megindult a dél-bukovinai németek kitelepítése.1 Míg az első két esemény elsősorban gazdaságilag érintette, mégpedig hátrányosan a bukovinai székely falvakat, erősítve a kitelepítés gondolatának lehetőségét, az utóbbi a módszert, a mintát jelentette erre.2 A magyar kormány az 1940-es események hatására kezdetben olyan propagandát fejtett ki, mellyel a székelyeket az egyéni, s nem a tömeges áttelepedésre igyekezett rábírni. Ennek eredményeként főként hadköteles férfiak (és családtagjaik) jöttek Magyarországra, menekülve a román hadseregbe való bevonulás elől. Elekes Dénes, ekkor Istensegíts plébánosa így emlékezik erre az időre: „Én a hazatérő igazolványokért minden héten, két hétbe le a bukaresti követségre, mikor még az volt nekünk az utasítás, hogy nem kitelepítés, hanem szivárogta tás. Hazatérő igazolvány, azzal átengedik a határon. Magyarországon mint menekülteket fogadták a bukovinai kitelepülőket, menekült segélyt kaptak. Fönt Észak-Magyarországon, oda kerültek kis falukba azok, akik a tömeges kitelepülés előtt jöttek ki.”3 A kormány 1941elejére egyre komolyabban foglalkozott az öt bukovinai székely falu lakosságának Magyarországra telepítésével. Jelentős szerepet játszott ebben Németh Kálmán józseffalvi plébános, aki Észak-Erdély visszacsatolása után Teleki Pál miniszterelnökkel folytatott megbeszélései során sürgetőleg vetette fel a telepítés ügyét, emellett széleskörű propagandát folytatott mind a székelyek, mind a magyar közvélemény meggyőzésére.4 A kormány bizottságot hozott létre, melynek az volt a feladata, hogy megtalálja a telepítésre legalkalmasabb területet, és megindultak a tárgyalások Romániával is. A bukovinai székelyeknek az volt a kérésük, hogy lehetőleg egy tömbben, a trianoni országterület belsejébe kerülhessenek. Szóba jött Szolnok-Doboka, Szatmár és Bihar megye is.5 A végleges, és igen gyors döntést ismét a történelmi események hatására hozták meg. Az 1941áprilisában visszacsatolt Délvidék tűnt a legmegfelelőbbnek több szempontból is. Jugoszlávia ugyanis a trianoni döntést követően az etnikai arányok 57
