Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Kovács Endre: Doroszló népének piaci kapcsolatai
1956-ban átszervezték a helyi földműves-szövetkezetet, ami ezentúl minden terményfölösleget fölvásárolt a parasztoktól, még a tojást, a baromfit, a libamájat meg a tejet is. Kivételt persze a friss zöldségfélék képeztek, amelyeket továbbra is csak a heti piacokon lehetett értékesíteni. A gyapjút évtizedeken keresztül rendszeresen átvette a szövetkezet. Egy évtizede azonban nehéz jó áron túladni rajta. A juhtenyésztők, magatarti juhászok a hizlalt bárányaikat évtizedeken keresztül eszéki vendéglősöknek adták el. A tejet leginkább juhtúrónak dolgozták föl és a háznál árusították. A lovak teljesen eltűntek, a fejőstehenek száma pedig igen megcsappant. Többé nincs vonzása a vásároknak sem, pedig itt könnyen gazdát cserélhetett egy-egy jószág. A piacozó doroszlóiaktól piaci kapcsolataikról 1980-ban gyűjtöttem adatokat. Ezek szerint mintegy százan jártak rendszeresen piacra. (Ezzel kapcsolatban lásd a mellékelt táblázatot!) Leginkább a saját terményeiket árusították. Átlagos életkoruk viszonylag magas. Kevés a középkorú egyén, 30 évnél fiatalabb egy sem volt közöttük. A nemek szerinti megoszlást illetőleg a piacozók 82 %-a nő, 18 %-a pedig férfi. Ami az egyéb jövedelemforrásokat illeti 22 %-uk nyugdíjjal vagy más jövedelemforrással rendelkezett. Közülük egy sem volt állandó munkaviszonyban. Nemzetiségi hovatartozás szerint csaknem kivétel nélkül magyarok voltak, ami nem meglepő, mert a környék viszonylatában is piacozással, piacra termeléssel leginkább csak az őslakosok foglalkoztak. Közlekedési eszközök szempontjából a piacozók 11 %-ának volt még lovas fogata, 15 %-ának pedig áruszállításra alkalmas gépjárműve. A többiek gyalog, kerékpárral vagy autóbusszal szállították piacra a portékájukat. Sokan a kerékpár váza alá meg a csomagtartójára helyezték az áruval megrakott zsákot, és gyalogszerrel tolták a piacra. Az 1980-as évektől kerékpárutánfutók készültek a gyorsabb áru- szállításra. A járművel rendelkezők szabad kapacitásukkal a piacozó társaiknak végeztek szállítói szolgáltatást. Úgy is lehetne mondani, hogy mindegyiküknek meg volt a maga piacozó bandája. Utcák szerinti megoszlásban a régi utcanevek föltüntetésével a piacozók aránya így alakult: Szentkút utca 40 piacozó (itt a legnagyobbak a kertek: nagyságuk kb. 0,40 Rozmaring utca 18 piacozó hektár) Gyöpsor 12 piacozó Kossuth utca 10 piacozó Petőfi utca 7 piacozó Templom utca 4 piacozó Kismilitics 4 piacozó Zsák utca .2 piacozó egyéb utcákból 3 piacozó Fontosság szempontjából 1979-ig, illetve a vasúti forgalom teljes megszűnéséig első helyen az apatini piac állt, ahová hetente kétszer lehetett menni. Később a hódsági piac vált legfontosabbá, ahol a piacozók 51 %-a bérelt asztalt (más piacokon ez csak elvétve fordult elő), 49 %-uk pedig a földről árusította a portékáját. A piacozóknak mindössze 3 %-a volt csak viszonteladó (kofa). Kiegészítő kere31
