Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Hegedűs Antal: Bácskai népcsoportok gazdasági érdekszervezetei (1850–1950)
HEGEDŰS ANTAL BÁCSKAI NÉPCSOPOPORTOK GAZDASÁGI ÉRDEKSZERVEZETEI (1850-1950) Olvasgatva a kisebbségi érdekszervezetek programjait, feltűnik, hogy politikai és kulturális célkitűzéseik mellett teljesen háttérbe szorul a népcsoport gazdasági erősítésének programja. Érdekszervezeteink programjának ez a hiányossága indított arra, hogy dolgozatomban megvizsgáljam a Bach-korszaktól a szocialista korszakig terjedő időszakot és keressem benne azt, hogy mi történt ekkor a vajdasági, főleg a bácskai népcsoportok gazdasági erősítése érdekében. I. ÖNSZERVEZŐDŐ SZÖVETKEZETI MOZGALMAK A 19. század közepén bekövetkezett jobbágyfelszabadítás örömét megkeserítették a felszabadítás negatív következményei: a zsellérek nem kaptak földet - a földbirtokos parasztok nem kaptak hitelt, hogy beindítsák és fejlesszék gazdaságú1 kát, a birtokok mindinkább elaprózódtak. (5 holdig terjedő birtoka volt a parasztok 53%-nak). Ebben a sanyarúságban Osztozott az Osztrák-Magyar Monarchia egész parasztsága, nemzetiségre való tekintet nélkül. A nemzetiségi parasztok sorsát súlyosbította a nemzetiségi kérdés mind erőteljesebb kiéleződése is. Egymás után alakultak meg a nemzetiségi pártok és érdekszervezetek - amelyek kivétel nélkül nem csak a politika és a kultúra, hanem a gazdasági élet terén is iparkodtak népükön segíteni. Gazdaságilag is szervezték őket - ami a nagy tömegek, parasztok és iparosok szövetkezetbe tömörítésében realizálódott. így jöttek létre a nemzetiségi jelleget kidomborító hitelszövetkezetek, földműves-szövetkezetek, állattenyésztő szövetkezetek, kisiparos szövetkezetek. Fő céljuk az volt, hogy tagjaikat megmentsék a uzsorásoktól, a gazdasági tönkremeneteltől - hogy kedvező hitelekkel segítsék a beruházásokat, hogy segítsék tagjaikat áruik értékesítésében - és nem utolsó sorban, hogy tanfolyamok tartásával, iskolák és szakmai folyóiratok, újságok alapításával emeljék tagjaik szakmai, nemzeti és általános műveltségét. Rendkívül jellemző, hogy ilyen irányban elsősorban, szinte kizárólagosan kisebbségek vezetői és a kisebbségek szervezetei tevékenykedtek. Az első világháború végéig, a Monarchia felbomlásáig alig találunk magyar vagy német nemzeti jellegű szövetkezetekre - ha voltak is, azok főleg általános jellegű szövetkezetek voltak. Amikor a trianoni béke után a magyarok és a németek kisebbségi sorba kerültek, gombamódra alakultak a magyar és német jellegű társulások - ezzel is igazolva 23
