Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Halász Péter: A közművelődés nemzetiségi sajátosságai
HALÁSZ PÉTER A KÖZMŰVELŐDÉS NEMZETISÉGI SAJÁTOSSÁGAI A Magyar Művelődési Intézetben 1993. július 1-jén megalakult a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Osztály. Ez a körülmény komoly feladatot ró ránk és a szervezésével kapcsolatos előmunkálatok szükségessé tették, hogy átgondoljuk a közművelődésnek azokat a sajátos területeit, vonásait, amelyek a nemzetiségi lét különböző formáival függenek össze. Ha egy ilyen előadást 1-2 év múlva kellene tartanom - és remélem akkor is lesz rá módom -, föltehetően egészen más természetű, már az intézeti munkából leszűrhető tapasztalatokat és megállapításokat tudnék megfogalmazni. így azonban elsősorban a szándékokról, elképzelésekről, a munka beindítása során felmerült hipotézisekről adhatok számot. Nem annyira megállapításokat, mint inkább kérdéseket fogalmazok meg. I. A nemzetiségi, a közművelődéssel foglakozó irodalom általában megelégszik a tartalmas, vagy éppen tartalmatlan deklarációkkal, kinyilatkoztatásokkal. Szinte teljesen hiányzik a közművelődés nemzetiségi vonásainak felmérésekkel, elemzésekkel alátámasztott felvázolása. Mindez nem véletlen. A nemzetiség megmaradásának és érdekei érvényesítésének legfontosabb tényezője kétségtelenül az anyanyelv és ami ehhez közvetlenül kapcsolódik, az anyanyelvi oktatás. Világos azonban, hogy az iskola mellett a közművelődés különböző formáinak is szerepet kell kapniuk a nemzetiségi közösségek fennmaradásában, továbbélésében, az ország művelődési életében. Különösen időszerű a közművelődésnek a nemzetiségi identitás megőrzésében és erősítésében játszott szerepének fokozása napjainkban, amikor a művelődés kikerült a művelődési otthonok szűk kereti közül és egyre nagyobb szerepet kaphatnak az öntevékeny, társadalmi szerveződések, kulturális közösségek, amelyek különböző rétegek, vallások, korosztályok és más érdekek, érdeklődések mentén szerveződnek. így természetesen az identitástudat különböző állapotában lévő nemzetiségi etnikai és nemzetiségi csoportok is eltérő művelődési közösségeket szerveznek, szervezhetnek maguknak, és ehhez különböző jellegű segítséget igényelnek. Általános tapasztalat, hogy a nemzetiségek kulturális tevékenysége, ha nem is teljes mértékben, de meglehetősen leszűkült a hagyomány, a folklór területére. A jelenséget általában' azzal magyarázzák: a nemzetiségiek ebben látják leginkább kultúrájuk sajátos, másokétól eltérő vonásait. Kővágó László egyenesen úgy fogalmaz, hogy ebben az egyoldalúságban szerepet játszott az igénytelenség is. Ez két189
