Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Romsics Imre: A nyelvoktatás változása a hajósi római katolikus elemi népiskolában (1868–1948)
sváb nyelvet nem tanították. Az iskolaszék 1924. augusztus 17-én vezette be a rendeletet. „... A tannyelv a belterületi iskolákban a magyar nyelv, kisegítő tannyelv gyanánt használtatik minden tantárgyban a német nyelv is s a II. osztálytól kezdve taníttatik a német írás és olvasás ...”30 1924. november 12-én jelentette Szendelbach János plébános: „... Hitközségünkben számottevő meghasonlás vagy elégületlenség nincs azon okból, hogy a német nyelv nem érvényesül kellőleg az iskolában...”31 Ezen időben 302 német és 25 magyar gyerek tanult az iskolában, de ehhez a plébános hozzászámolta a magyar nyelvet jól beszélő svábokat is. Ezek mellett 56 magyar anyanyelvű árva volt Hajóson. A m. kir. minisztérium 1935. évi 11.000. M. E. számú rendelete eltörölte az iskolák 1923-ban bevezetett 3 típusát, s egységes, vegyes tannyelvű iskolák fokozatos bevezetését írta elő az 1938-39-es tanév kezdetéig.32 Az 1938. augusztus 3-i. egyházközségi Képviselőtestület három ellenszavazattal elvetette a hajósi róm. kath. elemi iskolák kisebbségi nyelvre való áttérését.33 Wetzstein Ádám plébános 1939. jan. 7-én az Érseki Hatóságnak a bevezetés ellen írt érvei a következők: „1. Nincs tankönyv és falitábla (vagy vezérkönyv). 2. Nem volt hiv. rendelkezés arról, hogy kik járhatnak vagy járjanak a gyermekek közül a tiszta magyar iskolába. így ez állandó súrlódási lehetőséget ad a szülők részére. 3. Teljesen osztott iskolánk legnagyobbrészt osztatlan iskola lett s így a tanítás eredménye valószínűleg nagyfokú csökkenést szenved. 4. E községbeli gyermekeknek az iskolában tanítandó irodalmi német nyelv idegenebb a magyar nyelvnél. 5. A tanerők munkakedvére bénítólag hat a többszöri változás és a bizonytalan helyzet és az új rend kétséges tartama! 6. Az első osztályok tanítói nem tudják, hogy latin vagy gót betűt tanítsanak-e? 7. A nemek szerint eddig teljesen elkülönített iskolánk az új helyzetben nemek szerint is vegyes lett..”3"* Az érvek ellenére 1939. április 27-én jelenti a plébános, hogy a tanerők közül 8-an egységes rendszer szerint német nyelven, hárman magyarul tanítanak.35 A 700/1941. évi M. E. rendelet36, és az ez alapján kiadott 25.370/1941. évi V K. M. rendelet Hajóson is elrendelte a teljes anyanyelvi oktatásra való áttérést37, amelyet az 1941-42-es tanévtől tett kötelezővé.38 1941. augusztus 24-én 20 hajósi lakos - vegyes magyar és német aláírásokkal - kérvényt intézett az Érseki Hatósághoz, melyben kérték az iskola tanítási nyelvének meghagyását a feles magyar és német tanterv szerint.39 A helyi Volksbund erős propagandát fejtett ki a német tannyelv mellett, ezért a plébános kéri, hogy az Érseki Hatóság tekintsen el a rendelet végrehajtásától: „...3. A szülők maguk nem tudják elhatározni hova adják gyermekeiket, ezt próbáltam és tapasztalatból tudom, azokat tehát okvetlen befolyásolni kell. S mivel a tanerők nem befolyásolhatják, így a Volksbund helyi szervezete erősen fog dolgozni. Békétlenség és hosszú ideig nyugtalanság lesz a faluban és a Volksbund erősödik ezáltal. 4. A tanítók, mivel nem végeztek német kurzust sokban úgyis magyarul tanítalak s így ezen átmeneti év e szempontból hátrányt nem jelent.40 „Filipovics Ferenc tanító (1902. máj. 28.) a leírtakhoz hasonlóan magyarul adta le a német könyvet, de németül kérdezte vissza. A gyakorlati praktikumra hivatkozva 1942. március 4-én jelenti a plébános, hogy a főtanfelügyelő szóbeli beleegyezésével papíron nincs felállítva a német tagozat, csak tiszta magyar és vegyes tagozatban tanítanak.41 Az éves statisztikai jelentésekben viszont német 166
