Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Mándics Mihály: A bácskai bunyevácok hitélete
barátok templomában a Szarajevóból érkezett boszniai ferences szerzetesek. Baja és környéke bunyevác hívőinek lelki gondozását kívánják segíteni. A bunyevácok a kolduló barátokat is szeretettel halmozták el. A ferences barátok iránti tiszteletből a hívők ma sem hagyják ki a bajai ferences templom védőszentjének, Páduai Szent Antalnak a búcsúját. A barátok templomában ma is van rendszeres bunyevác nyelvű kis- és nagymise, amit a boszniai Ivica Alilovic tart. Igény szerint más településen is vállal lelki gondozást, így Hercegszántón is. 1990-től a bajai Bunyevác Katolikus Olvasókör a szabadkai Ivan Antunovic Szabadegyetemmel közösen Bunjevci danas (Bunyevácok ma) címmel tudományos tanácskozást szervez. A rendezvény szerves részét képezi a június 13-ai Szent Antal- napi (Antunovo) búcsú. A templom főesperes plébánosa Jávor (Jurátovics) Ferenc a régi bunyevác hagyományt, a liliomszentelést is felújította. Ilyenkor a környékről és a messzi vidékről, sőt, külföldről is érkező hívők zsúfolásig megtöltik a régi barokk templomot. A bácskai bunyevácok szorgalmas búcsújárók is. A táj népe több búcsújáró helyet ismer és látogat az esztendőben, amelyek főként Mária-ünnepekhez kapcsolódnak. Kedvelt zarándokhelyük a bajai Vódica, melynek védszentje Kisboldo- gasszony és a távolabbi Máriagyüd. Legkedveltebb és leggyakrabban látogatott a saját községük vodicája és annak kápolnája volt, ahova egy év folyamán többször is elzarándokolt a precesszió (prosijun). Az egyházi nyilvántartás szerint több ilyen vodica van a vidéken: a Csávoly községhez tartozó szőlőterületen 1874-től a segítő Szűz tiszteletére; Hercegszántón Szűz Mária tiszteletére; Katymár községben 1884- től Nagyboldogasszony tiszteletére létezett vodica. Ma már csak évenként egyszer tartanak misét a vodicákon, ahova már nem precesszióval zarándokolnak, hanem ki-ki lehetősége szerint jut el a helyszínre. Érdekességként megemlíteném még, hogy a bajai Vodica (Máriakönnye) két forrása közül az egyik forrás és kápolna körül a katolikusok szoktak ájtatoskodni, a másikat pedig a görögkeletiek (pravo- szlávni) tartják nagy tiszteletben. A vodicák szentkút-jellege, tisztelete a kápolnaépítés előtt is megvolt. Már a Pesthy-féle helységnévtár 1864. évi adaléka is említést tesz a „csodatevő erejű szent kutakról”. A kegyhelyek keletkezéséről több legenda él a bácskai nép ajkán. A legendák mindegyike a forrás keletkezésével és az ehhez kapcsolódó csodás történetekkel - Szűz Mária-látomással - függ össze. A háború előtt a falu népe mindig a templom elől indult a határbeli vodicához a precesszióval: feszülettel és pappal az élén gyalog zarándokolt, miközben szóltak a harangok. Volt, aki lovasfogattal vagy kerékpárral ment ki. A precesszió sorrendjét a hívők anyanyelv szerinti többsége határozta meg saját nyelvű templomi lobogójával. így általában a németek mentek elől, akiket a bunyevácok követtek kis távolságot tartva. A kevés számú magyar a bunyevácokkal együtt ment. Ezáltal az alkalomhoz illő ima és szenténekek éneklésével nem zavarták egymás áj tatosságát. Ez a nap valóságos népünnepélynek számított. A sátoros árusok sem maradtak el a vodica környékéről. A távolabbi búcsújáróhelyekre hasonlóan indult a processzió. Általában tarisznyából étkeztek, ám volt, aki fogadalomból a zarándoklás ideje alatt kenyéren és vízen élt. Amikor Máriagyüdre mentek, csomagjaikat és a fáradt öregeket lófogatos kocsi vitte. A búcsús menet élén a feszület után sorrendben mentek: a fiatalok, előénekesek és előimádkozók, majd nők s férfiak bandukoltak. Egész úton imádkoztak és szent énekeket énekeltek. Amikor a menet temető, templom vagy út 159
