Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
SZEGEDI FÖLDEK Szeged hajdani szabad királyi város népe, önálló néprajzi csoportnak tekinthető. A „szögedi nemzet” többsége a város egykori legyező alakú határában lakik. A XIX. században Szeged expanzív erejű katolikus magyarságának egy része elhagyta a város határát. Kiskunsági pusztákra és a Temesi Bánságba költözött, kiterjesztve a „szögedi nemzet” településterületét. A szegedi táj jellegzetes néprajzi színfoltja, Szeged hajdani jobbágyfaluja: a kontinuus magyarságé Tápé. Kisteleket 1776-tól Szeged városa telepítette. A Tiszai korona-kerület és a szegedi határ közé szorult Horgos falut 1771-ben Kárász Miklós szegedi főjegyző telepítette magánbirtokán, mint földesúr. BÁCSKA, RÉGEBBEN: BÁCSKASÁG A Bácska szó összefoglaló neve annak a hatalmas területnek, amely az újkorban Bács-Bodrog vármegyét jelentette. A trianoni békeszerződés óta csak északi szegélye tartozik folyamatosan Magyarországhoz. Nagyobbik része rövid megszakításokkal a különböző néven emlegetett déli szláv államalakulatokat gazdagította. A két világháború között és a XX. század középső évtizedeiben a Duna-Tisza közén gyakran használták az Alsó-Bácska és a Fölső-Bácska, enyhén politikai töltetű kifejezéseket. Alsó-Bácska alatt a Jugoszláviához tartozó, illetve az 1940-es években visszacsatolt bácskai területet, Felső-Bácska alatt a folyamatosan Magyarországhoz tartozó bácskai tájat értették. A nagy kiterjedésű Bácska többféle szempont alapján tagolható. Alábbiakban előbb igazgatástörténeti, jogállási szempontból tekintjük át röviden a tájat, majd népcsoportok szerint kíséreljük meg a terület tagolását. Igazgatástörténet és feudalizmus kori jogállás tekintetében kiemelendők a szabadalmas jogállású területek. A Tiszai korona-kerület 1751-től 1870-ig állt fenn. Fokozatosan vált magyar jellegűvé. Az ún. Csajkás kerület szerb határőr kerületként 1763-tól 1873-ig létezett. Mindkét szabadalmas terület előképének tekinthető az 1702-től 1750-ig fennállt szerb katonai határőrvidék. A Bácska területén három település kapta meg a szabad királyi város címet: Szabadka 1779-ben, Zombor 1749-ben, Újvidék 1748-ban. Szabadka előzőleg 1743-tól szabadalmazott kamarai mezőváros volt Szent Mária néven. A szabadalmas területeken kívül eső helységek földesúri fennhatóság alatt, úrbéri viszonyok között éltek. Sok helység a kamarai uradalomhoz tartozott. Mások, mint pl: Baja, Topolya magánföldesúri fennhatóság alatt álltak. A kalocsai érsek birtoka volt Bács mezőváros és a határában létrehozott két falu: Dernye és Bácsúj- falu. A népcsoportok szerinti tagolás látványosabb eredménnyel jár, bár rengeteg buktatót is rejteget. Munkám során az 1910-es népszámlálás adatait vettem alapul. Ez volt a történeti Magyarország fennállása alatt az utolsó népszámlálás. Megelőzte a XX. század mesterségesen gerjesztett hatalmas népmozgásait. Hosszú ideig tartó, aprólékos munkával természetesen készíthető olyan térkép, amely tükrözi az egy helységen belül élő különböző népcsoportokat. Előadásom illusztrációjaként azonban ilyen bonyolult és részletes térkép megszerkesztésére nem nyílt lehetőségem. Meg kellett elégednem a népcsoportok elhelyezkedésének egyszerűbb ábrázolásával. ti
