Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Krupa András: A kiskőrösi szlovákok önvallomása a lakosságcseréről
KRUPA ANDRÁS A KISKŐRÖSI SZLOVÁKOK ÖNVALLOMÁSAI A LAKÓ S SÁGC SERÉRŐL A hazai szlovákok körében a több mint negyedévezredes ittlétük óta az 1946-48 között lezajló ún. magyar-csehszlovák lakosságcsere okozta az egyik legnagyobb traumát. Ezt tükrözik az ország minden részében élő itt maradott szlovák tanúságtevők napjainkbeli (1991-92-93.) visszaemlékezései, melyek hangneme és tartalma ma is, az áttelepítések lezajlása után közel ötven évre (éppen 45 éve gördültek ki az utolsó szerelvények) megdöbbentő hatásúak. Az akkori sebek fokozatosan behegedtek, a közvélemény emlékezetét is lassan a felejtés jótékony porrétege kezdte elhalványítani. Azonban a korunkbeli hasonló tragikus fejlemények ismét aktuálissá élesztették ezt a történelmi eseményt is. S a vallomásokból kiderül, hogy a hegek alatt mindegyik félnél még izzik az egykori izgalom és fájdalom. A téma a magyarországi szlvákok körében végzett komplex kutatásom részét képezi. Saját váleményük, önvallomásaik által azokat a kulcsfontosságú tényezőket próbáltam feltárni, amelyek a 20. század második harmadától identitásuk alakulását, fennmaradásukat illetően meghatározó szerepet töltöttek be. Különösen három kérdéskörre összpontosul a gyűjtőmunka: 1. az anyanyelv használata, az iskolai oktatás nyelve és a nyelvváltás, a nyelvvesztés, 2. a Csehszlovákiába való áttelepülés, 3. a termelőszövetkezetbe való kényszerű belépés. Mindegyik kapcsán számtalan és összetett szociális, gazdasági, politikai, kulturális, valamint egyéb probléma merül fel. A kutatás főként arra figyelt, hogy mindezeknek milyenek a nemzetiségi létre máig ható következményei. Szerencsére a megkérdezettek őszintén, tárgyilagosan, nyíltan és készségesen nyilatkoztak, alig találkoztam riadt elzárkózástól. (A kutatás egyébként még most is folyik.) A lakosságcserét e tekintetben sajnálatosan egyértelműen negatív tényezőként értékelhetjük. S ezt a megállapítást egyöntetűen igazolják a hazai szlovákok szó- banforgó visszaemlékezései is. Ugyanis mindenekelőtt a nemzetiségi létet fenyegető, elhalását gyorsító hatása volt: Szétmorzsolt történetileg kialakult tradicionális szlovák közösségeket, szétszakított rokoni, családi szálakat, megszüntetett homogén vagy majdnem egységes szlovák településeket, a szlovák helységeken belül a korábban természetes közéleti anyanyelvhasználat a vegyes népesség létrejöttével szinte lehetetlenné vált, s a visszamaradt meggyengült töredék szlovákságot a szórvány sors kialakításával közvetlenül és áttételesen egyaránt valójában belekénysze- rítette az asszimilálódásba, ezáltal az anyanyelv elhagyására, a szlovák öntudatuk elvesztésére, nem egy esetben a nemzetiséghez való tartozás vállalásának a tagadására. Ezeket felróhatjuk az anyanyelvű iskolarendszernek az elmúlt évtizedekben 99
