Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
rasztpolgári kultúrát teremtett. Határukban ringott a magyar tanyák bölcsője. A tanyás mezőváros modellje innen terjedt az Alföld más tájai felé. KISKUNSÁG A XIII. század első felében a magyar királyok jóvoltából kunok telepedtek le ezen a tájon. A középkor végére beolvadtak a magyarságba. Törökös nyelvük néhány leírt szava nyelvészeti emlékké vált. A magyarrá vált kun utódokat is jórészt elsodorta a török hódítás kora. Nem helyes tehát, ha a ma itt élőket, kunnak, vagy kiskunnak nevezzük. Helyesebb kiskunságit mondanunk. Ez a szó sejteti, hogy olyan emberről van szó, aki a Kiskunságnak nevezett terület lakója. A kun ugyanis eltűnt de a kun tudat megmaradt. Mesterségesen táplálták, hogy ezáltal a táj lakói igényt tarthassanak a Kiskunságot megilllető privilégiumokra. A Kiskunság szabadalmas terület volt. Nem tartozott vármegyei joghatóság alá (1876-ig). A XVIII. sz. elején a király elzálogosította. 1745-ben a Kiskunság lakói megváltották magukat. Ezt a megváltást hívták redempciónak. A Kiskunság ettől kezdve a Jászkun hármas kerület részeként élte életét. A Kiskunság nem összefüggő, hanem három részre tagolódó meglehetősen cikkcakkos szélű terület. Azok a helységek tartoznak a Kiskunságba, amelyek 1745-ben megváltották magukat a földesúri terhek alól, illetve azok a puszták tartoznak a Kiskunsághoz, amelyeket 1745-ben megváltottak. A Kiskunsághoz tartozás nem vérségi, faji, nyelvi kérdés, hanem a pénzen megváltott közigazgatási különállásban, egy földesúri terhektől mentes szabadalmas jogállásban való részesedés kérdése. Mely helységek és puszták tartoztak a Kiskunsághoz? Mezővárosok: Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Halas, Félegyháza, Majsa, Dorozsma. Puszták: Bábony, Bene, Lajos-Mizse Kis-Balázs, Kerekegyháza, Móricgát, Szánk, Mérges, Csólyos, Jakabszállás, Kisszállás, Kömpöc, Orgovány, Páka, Pálos, Szentlászló (ezek nem integrálódtak a városhatárokba). Egyes pusztákat jászsági helységek váltottak meg és onnan birtokolták: pl: Lajos, Mizse, és fél Bene pusztákat Jászberény, Bene másik felét Jászladány. A 8 kiskunsági mezőváros kétféle sorsot ért: A református Kiskunság helységei: Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Halas lakottan kerültek ki a török uralom alól, bár népességük néha fölöttébb megfogyatkozott. A XVI. század végén, XVII. század elején népességi felülrétegződés történt Baranya irányából. A baranyai beköltözés a XVII. század folyamán folyamatosan tartott. A református Kiskunság mai népességében domináns elem a baranyai. A katolikus Kiskunság helységei: Félegyháza, Majsa, Dorozsma puszták voltak a XVIII. század elején, majd újratelepültek az északi-déli népmozgás áradatában. Alapnépességük jászsági eredetű: Dorozsma 1719-ben, Félegyháza 1743-ban, Majsa 1743-ban települt. TISZAMELLÉK Néprajzilag alig kutatott terület. Jeles magyar helységei: Kécske, Alpár, Csong- rád. 9
