Fehér Zoltán - Fehér Anikó: Bátya népzenéje - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 6. (Kecskemét, 1993)
Bevezetés - A gyűjtés története
Bevezetés Erz a kötet a Kalocsa mellett fekvő kétnyelvű, magyar-rác Bátya község világi népzenéjének keresztmetszetét adja. Forrása és alapja az a mintegy 400 dalt tartalmazó gyűjtemény, amely a Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Alapítvány pályázatán 1991- ben I. díjat nyert. A dalokat úgy válogattuk össze, hogy lehetőleg minden típusra, s néhány típus variánsaira is mutassunk be példát. Terjedelmi okokból elhagytuk azonban az egyértelműen műzenei, tehát nem folklorizálódott dalokat, annak ellenére, hogy ezeket gyakran rác szöveggel énekelték. ( Bátya falu szép kelen van, Két malomra tartok számot, Eltörött a hegedűm, Jaj, de magas ez a vendégfogadó, stb.) Ugyancsak nem közöljük a hibás, illetve romlott dallamokat, bár ezek népzenei szempontból tanulságosak. {Hol jártál az éjjel, Sáré-dudáré, stb.) Nem vállalkoztunk Bátya népdalkincsének más tájak népzenéjével való aprólékos összehasonlítására sem. Az a tanulság azonban a dalok áttekintése nyomán is nyü- vánvaló, hogy a bátyai nép dalai épp úgy kettősgyökerűek, mint néphite, népmesekincse, s egész népi kultúrája. A magyar dallamok között azok a legfeltűnőbbek, amelyek a dél-dunántúli dallamjárás sajátosságait viselik magukon, {Nini mama, stb.) A másik nagy csoportot a Közép-Alföld dallamai képviselik. (Betyárballadák, A ntál gazda, stb.) A harmadik csoportot a kalocsai kistáj (Kalocsa és szállásai) népdalainak jellegzetes darabjai képezik. (Volt énnékem édesanyám, Nem is az a gazda, stb.) Jelentőségüket azonban jóval kisebbnek találjuk, mint az a földrajzi közelség miatt várható volna. Végül néhány dal távolabbi magyar tájak népdalaival mutat rokonságot. {Édes Kati ángyom refrénje a kállai kettős gyors dallamával azonos; Árpa, árpa Bartók Székelyföldi gyűjtéséből ismert.) A délszláv dallamok rokonságát későbbi kutatások tisztázhatják, s nyilván a lakosság egy részének eredetére, illetve kulturális kapcsolataira volnatkozó újabb bizonyítékokkal is szolgálhatnak. A gyűjtés története Amikor 1952-ben kezdő általános iskolai magyar-ének szakos tanárként Bátyára kerültem, már volt mögöttem némi gyűjtési gyakorlat. Főiskolai tanárom, Szegi Endre példáját követve lakóhelyemen, Ujkécskén (ma Tiszakécske) lejegyeztem egy tucatnyi népdalt. Bátyán megragadott a kétnyelvű falu ragaszkodása hagyományaihoz. Már ekkor elhatároztam néprajzi feltárását, ami - mint később kiderült - egy életre szóló programot adott. Első lépésként tanítványaimat biztattam arra, hogy írjanak le szüleiktől, nagyszü- leiktől népdalszövegeket. A beérkezett nagyszámú szöveg alapján fölkerestem jóné- hánynak az énekesét, és a dallamokat hallás után lejegyeztem. Első gyűjteményemet 1957-ben küldtem be az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra, amelyen az III. díjat nyert. Az .Adatok Bátya mononigráfiájához I.” c. dolgozatban tör5
