Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Hanem úgy tetszik nekem, mintha valami vigasztalód akadt volna neked szomorú szalmaözvegységedben otthon? És bizonyosan arra gondoltál akkor is, mikor a házszámot eltévesztetted. Mert csak most nézem meg jobban a leveledben, hogy annak ez a megszólítása, hogy: kedves Karikám! Azt, hogy tolihiba volna, nem hiszem. Úgy köll annak lenni, hogy te akaratlanul is azt írtad, a mit a szived súgott és aztán elfelejtetted kijavítani! Lelkem, lelkem: igaz-e, jobb a szőke ember közelről, mint a barna messziről? De hát igaz is, hogy a lányszívnek olyan szükséges az udvarló, ha még olyan is, mint a rózsának a napsugár. Kérdezd meg csak Zsuzsát! Hanem ezt csak megbocsátom, de azt már nem, a mire olyan nagyon sokszor kértelek : hogy ne fecséreld el a levélpapirost. Annyit írsz négy oldalra, a mennyit én le tudnék írni nyolc sorba. Ha nem hiszed, fogadást ajánlok, — hogy mibe fogadjunk, majd megbeszéljük, ha hazamegyek. Nem arra való az a papiros, kicsim, hogy alulfölül négy ujjnyi üreset hagyj minden oldalon! A legutolsó leveled 115 szóból áll. Ha nem restellenéd a fáradságot és megolvasnád, hogy hány szó van az én levelemben, bizonyosan belekerülne félnapba. Hiszen nekem tíz sorom fölér mennyiségre a te egész leveleddel. Aztán mindig azt írod, hogy mennyi mondani valód volna, de írni nem tudsz semmit. Olyan, mintha éppen csak azért írnál, hogy írj valamit. Hányszor kérdezősködtem már az otthonvalókról, Mutterkáról, kedves anyánkról olyan régen nem hallottam egy szót se. Aztán magadrul is alig írsz valamit, pedig úgy szeretnék valamit tudni rólad. Böjtölsz-e megint sokat? Annyit előre is mondhatok, hogy ha megint soványodtál, akkor ha karácsonyra, vagy esetleg a mikor írtam, haza találnék menni, úgy fordulok vissza, mint annak a rendje. Mert én nem soványan szerettelek meg téged. És ha éppen annyira bele vagy szerelmesedve a soványságba, hát akkor csak inkább énrajtam szeresd, mint magadon. Mert meglátod, hogy el fogsz ijedni tőlem, olyan sovány leszek, csak a bőröm, meg az orrom, meg a szakállam. Még egy megírni valóm van, az is csak annyi, hogy majd csak pénteken írom meg. Tudom, hogy téged végtelen boldoggá fog tenni és szeretem hinni, hogy mindnyájan örülni fogtok neki. Nem is írtam meg haza se, pedig tudom, mennyire megvigasztalta volna szegény mamát, tatát. De hát nem lesz későn pénteken se, a mikor okvetlen megírom. Addig törd a fejecskédet rajta. Ezt a mellékelt históriát pedig légy szives mentül előbb a húgom kezeibe juttatni, hogy valahogy el ne késsen vele. Leveled pedig postafordultával várom, addig is mindenki kézit csókolva, téged szívéből ölel, csókol szerető vőlegényed: Ferkód Budapest, 98. nov. 7. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. nem 38-at írtál: Móra ekkor a Baross u. 38-ban lakott. — F. H.-pal: Félegyházi Hírlappal. — Pál Karcsi: Valószínűleg Pál Károly, a helyi gimnázium későbbi tanára, aki 1899-ben szerzett tanári oklevelet Kolozsvárott, tehát 1874 körül születhetett. — mert akkor kapok talán jegyet: nem tudjuk, kitől és miért remélt Móra vasúti ingyen jegyet. Az az iparstatisztikai munkája, melynek történetét Hollós
