Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
állásomnak is utánna kellene járni, a mint eddig még mindig elfelejtette. Én pedig most ugyancsak mondtam ám neki, erre nézve nem lehet rám panasza. Hanem ha tata ír neki, jól tenné, ha megkérdezné tőle — de ne úgy, mintha én kérdeztetném — hogy lesz-e már állásom, mert ők nem birnak pénzzel segíteni. Fura ugyan ez a kerülgetés, de én már annyiszor mondtam neki, hogy szinte restellem. Pedig nagy szükségem volna már állásra, mert a correcturába nem járhatok tegnap- tul (csütörtöktül) fogva. Három délután vagyok elfoglalva 2—5-ig, egyszer 6-ig. Azonkívül is tengersok a tennivalóm. Arra is alig bírtam időt szakítani, hogy ezt a levelet megírjam, a melyik még eddig, ugy-e, elég hideg hangú — hiszen a megszólításon kívül alig van még valami benne, a mi csak neked szólna. De úgy vagyok, hogy lopom a helyet, a mivel csak lehet, hogy ne kölljön arrul írni, mennyire elcsüggeszt a jövendő reménytelensége. Kedves anyánk is írta, te is írtad, a fiúk is mondják, hogy ne legyek olyan rossz kedvű. De mondd meg, édes, nem sokkal több okom van az aggodalomra, mint jókedvre. Itt áll előttem az esztendő tele munkával, tele fáradsággal segedelem nélkül, itt áll előttem a tél minden nyomorúságával, még ha azt nem hozom is föl, a mit pedig legelőször köllött volna mondanom és a mi legnehezebb: hogy tetőled olyan messze vagyok . . . Ne mondd azt énnekem, kicsim, hogy jókedvű legyek. Mikor lesz a szüret? Ez ugyan jócskán hiábavaló kérdés, legalább az én részemrül. Mert órát sem akarok hanyagolni egyrészt, másrészt meg az én mai, állástalan körülményeim közt nemhogy 2 forint, hanem 2 garas is nagy pénz. Meg aztán nem is akarok ilyen bizonytalanra haza menni, hogy azután megint olyan keservesen jöjjek el hazulról. Ha állásom volna, hogy aztán biztosra jönnék el hazulról, akkor talán hazamennék. A mi Gyulát illeti, azt hiszem, akkora egész elolvad a nagy elhatározottsága, mert már most is kezd engedni. Az aranyos meleg napok különben leteltek a maival. Ma jött be az ősz és olyan hideg szél veri a kavicsport az ember szemibe, mintha november volna. Különösen itt fönt, a harmadik emeleten már a jövő hónap közepin fűteni köll. Jaj, kicsim, ott te melletted sose Volna hideg! Hogy pedig többet nem írok, ne annak tulajdonítsd, mintha sokallnám már, a mennyit írtam, — hanem számítsd be annak, hogy most, félhatkor mennem köll növényföldrajzra. Mindenkinek kézit csókolva legközelebbi leveledig sokszor, sokszor ölel, csókol Ferkód Budapest, 98. szept. 23. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Pistáiknál: Móra Istvánéknál. — kinek Misa lésben a% ö neve: Móra Mihály (1898—1950), Móra István és Ujfalusi Éva Katalin utolsó előtti, 6. gyereke. — Katus: Móra Istvánná. — lelkem kis Terkdra szorult a fó'ze's: Móra Istvánék cselédlányára. — tata: Móra Márton. — a correcturába nem járhatok tegnapiul: ez csak ideiglenes szünetnek bizonyult, Móra még a következő év elején is járt korrigálni. — 83
