Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. a gyerekek: szobatársai; Walleshausen Gyula és Sántha Mihály. — bogy a tanulást abbahagytátok: Walleshausen Ilona a hódmezővásárhelyi óvónőképzőben folytatott tanulmányait csak ideiglenesen szakította meg. Vészits Ferenc szíves közlése szerint egy, „a család birtokában lévő 99. jún.3-án kelt levélből kiderül, hogy Ilonka megszerezte az oklevelet és azt fontolgatta, hogy talán állást vállal.” — Mutterka: özv. Kanizsai Nagy Ferencné. — az elkövetkező izgalmas napoknak: talán Walleshausen Ilona vizsgái közeledtek. — A másik mamámot: Walleshausen Jánosnét. — Móriczékhoz: Móricz Vitus kocsmárosról és feleségéről, Bakos Máriáról lehet szó. — Vasárnapi Újságot: a Vasárnapi Újság a Franklin Társulat kiadásában megjelenő népszerű, ún. vegyes típusú képes hetilap volt; ekkor Nagy Miklós szerkesztette. — Rimóczi: Rimóczy József, Móra gimnáziumi osztálytársa és barátja; Móra egyik hozzá írt levelét Viga Gyula közölte: Ide egyszerűen hazajövök. Móra Ferenc miskolci kapcsolata levelei tükrében. Napjaink, 1979. 4. sz. 11 —12. — Kovács Imréiül: nem tudunk róla közelebbit. — irványolni: Móra játékos-ironikus szóalkotása lehet. — Zsorzsnak: Kanizsai Nagy Zsuzsának. 43 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. április vége, május eleje Édes Üdvösségem! Most vettem leveled, válaszolok is rá azonnal, nehogy megint elkésve érkezzen. Hanem máskor ezt az én nagy igyekezetemet ne avval fizesd, hogy nagy-hidegen papírra vess húsz, mondd húsz sorocskát, gondolván, hogy nekem az is elég. Mert hazakerülve aztán nem leszek irgalmas azoknak a te kicsi kezeidnek, a mik olyan köl- letlenül írnak nekem. Vagy tán azért haragudtál meg, mert a múlt levelemben meg- pöröltelek? A mi a hazamenetelt illeti, legyen a te kívánságod szerint, én tizennegyedikén megyek — azonban junius 1-jén visszajövök, hogy a még hátralevő egy hét alatt legalább az indexemet aláírathassam személyesen. Én itt leszek hetedikéig s akkor, ha éppen úgy lesz szükséges, mehetek az írásbelire Vásárhelyre. — A correctúrával is majd csak rendbe jövök valahogy, azt hiszem, ki bírom eszközölni, hogy azt a félhavi fizetésem is megkapjam még. Egyébbként nem sokat törődöm vele, ez mind mellékes dolog most: a fő az, hogy te biztosra mehess a képesítőre, nehogy annyi gondod, törődésed, fáradságod, nehogy annyi törekvése, álmatlan ájszakája, költsége hiába essék áldott jó anyádnak. Én részemrül szeretek hinni a sikerben. Hát az én édes anyámnak mi baja volt? Arrul is csak annyit írtál, hogy jobban megijesztettél, mint megnyugtattál vele. Aztán ha beteg volt, miért nem írtad meg a hétfői leveledben? Tudja Isten, úgy veszem észre, mintha hidegülne az a meleg kapocs, a mi összefűzte a ti sziveteket. Ha a húgom nem vehetett fáradságot, megírni, hogy beteg az, a ki mégis csak énnekem édes anyám legjobban, legalább te megírhattad volna már előbb. A mi azt a megígért örömet illeti, várj vele, édes. Légy benne bizonyos, hogy nem marad el, csak idejire köll várni. Volna még mit írnom neked is, haza is, Mutterkának is, — de most elég ennyi. 74
