Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
pírja, melyen e levél íródott, az 1898. évi keletkezést valószínűsíti. Akézírás formája s a márc. 15-ei hazautazás elmaradása szintén az 1898. márciusi levelek sorába helyezi. 40 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. március 23. A verset (Márcz. 15.) légy jó elküldeni, kicsim! Kedves Ilonkám, édes jó anyám! Különösen neked, édes boldogságom, meg magának, mamám, írom ezt a levelet, mint a kik legközelebb állnak az én szivemhez. Neked, kicsim, azért, mert tudom, hogy a sorsom jobbra fordultának te örülsz legjobban, mamának azért, mert a levelem jó része rávonatkozik. Szombaton este tartotta az öreg Péterfy — az az ősz öreg úr, a ki arrul beszélt Pistának ott mama előtt, hogy jó lenne engem beszerezni az Ötvös-kollégiumhoz — a nevenapját. Én csak este 10 után mentem már, mert addig el voltam foglalva az egyetemen. Nagyon sokan voltak, valami 30—40-en. És a vacsora végin fölállt az öreg Péterfy és fölköszöntötte mamát, mint a magyarországi tanítótestület nagyasszonyát, a ki előtt mindenkinek tisztelettel köll meghajlani, fölköszöntötte mint édes anyát, a ki igaz gyöngyöket nevelt sok nyomorgása, sok szenvedése árán. Azután odajött hozzánk és a lelkünkre kötötte, hogy megírjuk mamának az ő megemlékezésit, mert tudja ő, milyen jól esik az anyai szívnek. Megegyeztünk aztán Pistával, hogy a marcz 15-ki fölköszöntésit mamának ő írta meg, ezt meg én írom meg. (Zárjel közt mondva növelte az örömemet az, hogy az én aranyos kis ángyikámat nem említette senki egy szóval is. Hanem majd a Julcsa másik ángyikáját úgy tiz- esztendő múlva!) írtad, kicsim, hogy szegény édes anyám sokat szenved: olvasd el neki ezt a levelet: hadd enyhítse szenvedésit addig is az ünnepeltetés, míg a jó Isten megengedi, hogy nyugalmassá tegyem öreg napjaikat. A szerencse már is kezd rám derülni. Mert vacsora után az öreg odavett maga mellé és sokáig kérdezősködött tőlem. Szinte haragudott, mikor hallotta, hogy a correc- túrában nyomorgok. És mindjárt tett is ajánlatot: gróf Andrássy Aladárnak egy kisasszony-lányát kellene tanítanom magyarul beszélni, mert magyarul egy szót se tud. Adnának érte lakást, teljes ellátást és havonta 50 frtot. Azonban én meg németül keveset értek, azaz érteni értek, hanem nem beszélek annyira, hogy egy született németet tanítsak magyarra, egy németet, a ki hozzá lány is, gróf is. Nem vállaltam el. Hanem mindjárt ajánlott az öreg másikat. Nevelői állást gr. Rakovszky Istvánék- hoz, a ki az országos főszámvevőszék elnöke, kegyelmes úr, egy rangú a miniszterekkel és a magyarországi szabadkőművesek főmestere. Azt mondta az öreg, ez töb70
