Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. szerkesztőségi dolgok: korrektori munkájára utalhat itt, amelyet a Magyarországnál végzett; más szerkesztőségi dolgáról legalábbis nem tudunk. — mához négy hétre: dec. 18-án. — azon a jó meleg konyhán: Walleshausenék konyhája volt Móra és Ilonka kedvenc tartózkodási helye; itt lehettek kettesben. Erre Móra több levélben, versben utal. — Mihál: talán Sántha Mihály, Móra egyetemi társa s majd egy ideig Walleshausen Gyulával együtt szobatársa. 1899. szept. 20-án a Nemzeti Párt nagygyűlésén ő szavalta el Móra A magyar ifjakhoz! c. költeményét. — ahogy Pistának is írtam: talán Ujfa- lussy Istvánnak, Móra István felesége öccsének szólt ez a levél; Móra Istvánnak nem szólhatott, hisz akkor mindketten Budapesten éltek s gyakran találkoztak. — saktere: a sakter izraelita hitközség ial- kalmazott, a háziállatok rituális levágását s az újszülött fiúgyermekek körülmetélését végzi. — rém- bojnyík: bojnyík a félegyházi tájszólásban riasztóan elhanyagolt külsejű, torzonborz, nyíratlan gyermek vagy férfi. Fekete János közlése. — Holló Katié: esetleg becenév lehetett, a Holló-családban egyetlen Katalin sem volt. — Hánné: Hahn Lajos félegyházi terménykereskedő felesége, Rosenthal Netti. — A mi az utolsó leveledben írt dolgodat illeti(a dolgozatot értem) : valószínűleg Walleshausen Ilona megkésett képesítői vizsgadolgozata a hódmezővásárhelyi óvónőképzőben. — a F. H. verse: talán a Halottak estéjén (1897. okt. 31.), vagy inkább az Idegenből (1897. nov. 21.) c. ciklus. Ez utóbbi ugyanis megjelent a Félegyházi Híradóban, mire Móra levele Félegyházára ért. — Mutter kának: özv. Kanizsai Nagy Ferencnének. — Zuzsának: Kanizsai Nagy Zsuzsának. 19 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1897. novembere Az én martyromról I. Valami múlatag pirosság Elönti arcom, érezem: Valami új szenny, új gyalázat Kenődik rád, szegény nevem! Valami jól eső melegség Atalderengi lelkemet: Titokba messze, messze innen Értem valaki könnyezett. II. Jön óra néha-néha, melyben Haragszom az egész világra És átkozom, hogy megszülettem És vágyva vágyom a halálra. S ha vétkéért egész világnak Hozzád is, tiszta kis virágom, 42
